Méééért ilyeeeeeen?????? mikor összetalálkoztunk, rögtön rákérdezett, hogy meggyógyultam-e.... stb. és azt mondta, hogy előző nap nemis látta, hogy itt vagyok. Áh! ilyenkor minden kezdődik előről!!!!!
ez egy "ördögi kör"
2011. május 16., hétfő
2011. május 10., kedd
átértékelődött
A mai nap végkép eldöntötte a dolgok további menetét. Mivel esze ágában sem volt érdeklődni felőlem, hogy hogy vagyok, úgy vagyok vele én nem fogom az társaságát keresni. Minek? Hisz látott ma, és ha nagyon tudni akarta volna mi van velem, megkereshetett volna, vagy írhatott volna, esetleg fel is hívhatott volna. A betegszabadságom alatt sem érdeklődött felőlem.... szóval ennyi. Ez nagyon szarul esett, de már látom, hogy milyen...és nem homályosítja el a szememet a "rózsaszín köd".
Remélem így is marad már. Nem érdemli meg, hogy foglalkozzak Vele, bár a szívnek nehéz ezt megmagyarázni.....
így is szeretem, de tudom, már, hogy nem érdemli meg!
Remélem így is marad már. Nem érdemli meg, hogy foglalkozzak Vele, bár a szívnek nehéz ezt megmagyarázni.....
így is szeretem, de tudom, már, hogy nem érdemli meg!
2011. május 5., csütörtök
elemzés
most kényszerpihin vagyok. és elmélkedek. rajta, a történteken, a nem történteken, azon amit mondott, amit én mondtam.
sajna van egy olyan tulajdonságom, hogy pontosan nem tudom a dolgok menetét felidézni.Vagyis vannak mondatok, amikre tisztán emlékszem, de vannak, amik a feledés homályába vesztek. és a kettő közötti ürt nem tudom kitölteni, így úgy érzem, hogy nem tudom összekötni a mondatokat.... mert nem tudom miből mi adódott, és mért folytatódott a beszélgetés úgy. Nem tudom, hogy más is így van-e ezzel. de azt tudom, hogy furcsa mód én olyan mondatokra, kijelentésekre emlékszem, amik a másik most konkrétan az Ő fejében nem maradtak meg. ezek szerint mindketten más dolgokat látunk fontosnak egy beszélgetés alatt.
most ennyi bevezető után próbálom időrendbe összeszedni az emlékeimet a 20 perces telefon beszélgetésünkről.
Az előzménye: találkoztam a régi új kollégámmal a "szokott" helyen. Mivel aznap a telefonja le volt merülve, és nem kapta meg az üzenetem, hogy hívjon fel, így lépnem kellett valamit, azzal kapcsolatban, hogy mit is tud mondani az általam leírtakra. Ezért hívó azonosító nélkül felhívtuk Őt, a kollégám beszélt vele, majd átadta a telefont. Mivel nem állt módjában csatlakozni hozzánk, csak így tudtunk beszélni.
Ami az én lelkemet nyomta(nyomja):
Előző nap küldtem neki sms-t: eltűnődtél már azon, hogy vajon melyik a rosszabb:kimondani valamit, majd azután azt kívánni bárcsak ne tetted volna, vagy nem mondani semmit és később azt kívánni bárcsak kimondtad volna."
Ő 1 nap gondolkodás után: szerinte jobb megtenni, és utána megbánni, mint nem tenni meg.
Ez adta az erőt, vagyis azt, hogy belegondolva, most mondott legnagyobb ellent magának....de szerinte kiforgattam a szavait.
na de nem sietek ennyire előre.
Szóval azt mondta, hogy mondhatom nyugodtan, ha úgy gondolom, tőle nem kell félnem.
Hát nem könnyítette meg a dolgot, vagyis a döntést, hogy melyikkel járok jobban....
de nem hagyott már napok óta nyugodni a dolog, mivel más felől is érdeklődtem, hogy ki hogy gondolja a lassúzást egy csak baráttal.... ezek az illetők egytől egyig pasik volta ráadásul....
nah konkrétan, amiket leírtam, majd odaadtam neki:
1. a reggeli véleménye alapján totál ellent mond az eddigieknek. Akkor mért is nem tudja meg tenni a lassúzást?
tudom ezt már megbeszéltük, de nem nyugtatott meg a válasza, persze akkor úgy éreztem, hogy képes vagyok elfogadni, de sem a régebbi sem a mostani közvélemény kutatásom nem hagyott nyugodni. Akkor mi is az igazi, oka????
az volt a másik baj, hogy hónapokig elhitette velem, hogy minden okés, és tudja teljesíteni a tartozását...és egy apró jelét se mutatta, hogy nem. Rég volt már december 17.
2.Aztán leírtam neki, hogy ez azért se hagy nyugodni, mert novemberben azt mondta, hogy nem lenne hiteles a lassúzás, mikor is én Vele, nem pedig a haverjával akartam lassúzni. És ez annyira rosszul esett, hogy megfogadtam, hogy soha többet senkivel nem fogok lassúzni, csak Vele.
3.Szóval hiába ad mostanában jó érzéseket, és törődik velem, ezt mind beárnyékolja, hogy nem képes betartani az ígéretét. Én pedig nem tudok a válaszai miatt tovább lépni.
Olvasta, de nem volt időm megvárni ezért kellett felhívni délután.
Nah belekezdtünk a beszélgetésbe.
Amire emlékszem: ő szerinte már megbeszéltük ezt a lassúzás dolgot, és akkor elfogadtam, így nem értette,, hogy most akkor mért hozakodok elő vele. Mondtam, mert azóta mondta amit reggel mondott- erre azt mondta, hogy én kiforgattam a szavait, mert ő általánosságban mondta, és erre épp nem vonatkozik. És akkor forszíroztam tovább: mivel azt mondta anno, hogy azért nem, mert nem tudja bármely tette milyen hatással lenne rám, így nem mer semmit se tenni, nehogy bántson. Erre én, mondtam, hogy erre gondoltam, mikor írtam Neki, hogy ennél rosszabb nem lehet. Végre "leesett" neki is. Mondtam, ha csak ez tartja vissza...akkor nincs mitől félnie. Tudomásul vette. Ennyi. Aztán forszíroztam, hogy tán fél valamitől, de mivel nem ismerte el, hogy saját magától fél, így felvetettem, hogy én lehetek ijesztő, vagy rémisztő. Azt mondta ijesztő vagyok. Na erre nem számítottam, és próbálok nem tudomást venni róla...de azért érdekelne, hogy mért is tart ijesztőnek. De ha viszont rákérdezek majd, nem hiszem, hogy örülni fog, hogy megint ezzel a témával zaklatom.
Summa summárum: bármit mondok nem képes a lassúzásra, és úgy érzem tehetek bármit, vagy mondhatok bármit nem fog változni a helyzet.
De azért kavart egyet a dolgokon, mert azt mondta, hogy a remény hal meg utoljára.... jaaaaj, de rossz ilyeneket hallani Tőle, mikor tudja az ember, hogy ez is csak hitegetés talán azért, hogy ne lássam olyan borúsan a dolgokat.
Én erre persze tudtam egy válasz idézetet: az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények melyekben csalódott.
Én úgy látom most, hogy neki ez már nem fér bele a kettőnk egymáshoz való viszonyába. Csak mért ígérte meg akkor?????? elismeri, hogy elrontotta, hogy nem kellett volna, és bánja is tán...de arról nem esett szó, hogy jóvá tehetné e valahogy. Biztos nem gondolkodik ilyeneken. Vagy úgy gondolja, hogy azzal, hogy néha beszélgetünk jóvá van téve minden. Hisz figyel rám, és mindig köszön. ennyi. ez az a munkakapcsolat, amiről Ő beszélt 2 évvel ezelőtt. Ezzel ki is van merítve.
jut még eszembe a legelső reakciója a legelső sms-emre. Azt mondta nem lenne helyes bármibe is belebonyolódni. A hangsúlyt itt a nem lenne helyes- kifejezésen látom.
Neki pedig a lassúzás is a "nem helyes" kategóriába tartozik. Kár. De ha ez az elképzelésem is borul, már nem tudok mire gondolni.
Úgy látszik ha Ő kapcsolatban van, nagyon lekorlátozza a többiekhez, vagyis az ellenkező neműekhez való viszonyát, illetve az is nehezíti a helyzetet, hogy tudja mit érzek iránta, mert elismerte, hogy ha nem tudná más lenne a helyzet a lassúzással.
Tudom elrontottam akkor, mikor a tudtára adtam, hogy nem közömbös, de megváltoztatni már nem lehet. Így most szenvedek a hibázásom miatt.
A beszélgetéssel nem jutottunk közös álláspontra, Ő elcsodálkozott, hogy mások(más pasik) hogy látják a lassúzás témáját.
Hát ennyi. Majd el bőgtem magam utána... azt hittem, hogy ma is fogok, de nem. Idáig még nem tört rám a sírás, inkább elmélkedős, álmodozós hangulatban vagyok. Ki tudja, hogy ez jó vagy rossz e.
Olvastam egy ide passzoló idézetet, ez nekem is új még:
"bármi az igazság, mindenki azt látja, amit akar"
asszem ez mindenre megadja a választ.
És egy másik:
"ha valaki meg akar tenni valamit, akkor talál rá módot, ha nem, akkor talál rá kifogást."
de naív voltam én, hisz látnom kellett volna, hogy csak kifogásokat keresett mindig...én meg ennek ellenére hittem benne. persze könnyebb volt elhitetni magammal, hogy képes rá, mint hogy szembenézzek a valósággal, mert az sokkal fájdalmasabb lett volna. hát most itt van, szembesültem vele, és fájdalmas.
2011. május 4., szerda
elrontottam mindent
Na nem most, hanem régen. Akkor amikor elküldtem Neki az első sms-t.
Hogy mért? Mert azóta tudja, hogy nem közönbös a számomra. És ez mindent megbonyolít.
Nem képes rendezni a tartozását.... azt mondta, hogy ijesztő vagyok.... pedig sose tettem olyat, és sose éltem vissza egy helyzettel sem, szerintem.
Talán néha akaratosabb voltam a kelleténél.... de sose mondta! Most pedig úgy néz ki, hogy hónapokig hitegetett, azt mikor komolyra fordultak a dolgok... megfutamodik.
Nem értem, mért nem képes rá....
pedig annyira vártam a lehetőséget hónapokon keresztül....aztán egyszer csak kinyögi ezt... addig mért nem volt képes mondani ezt????? mért volt jó hülyét csinálni belőlem?????????
annyira rossz ez! és annyira fáj, hogy nem képes rá. És már én se tudom mért nem... először azt mondta, hogy nem tudja mi mit vált ki belőlem, és nem akarja, hogy rosszabb legyen nekem.... de mondtam, ettől nem lenne rosszabb, és ha csak ez tartja vissza ne aggódjon! de most mikor újra rákérdeztem, és megkérdeztem, hogy ijesztő vagyok tán, azért, azt mondta, hogy az vagyok. Szép. Elijesztem azt az embert, akit a legjobban szeretek.
Hiába mondta reggell, hogy úgy van dolgokkal, hogy inkább tegye meg, és utána bánja meg, mintsem, hogy nem tette meg, és ezt bánja meg. Erre délután szerinte kiforgattam a szavait, mert ő általánosságban mondta, és erre Pont nem vonatkozik.
Kiábrándító!
és kilátástalan minden. Annyira szerettem volna ezt a táncot.... de Ő nem képes rá.... utoljára még azt mondta, hogy: " a remény hal meg utoljára"
én meg: "az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remény melyekben csalódott".
ennyi.
Hogy mért? Mert azóta tudja, hogy nem közönbös a számomra. És ez mindent megbonyolít.
Nem képes rendezni a tartozását.... azt mondta, hogy ijesztő vagyok.... pedig sose tettem olyat, és sose éltem vissza egy helyzettel sem, szerintem.
Talán néha akaratosabb voltam a kelleténél.... de sose mondta! Most pedig úgy néz ki, hogy hónapokig hitegetett, azt mikor komolyra fordultak a dolgok... megfutamodik.
Nem értem, mért nem képes rá....
pedig annyira vártam a lehetőséget hónapokon keresztül....aztán egyszer csak kinyögi ezt... addig mért nem volt képes mondani ezt????? mért volt jó hülyét csinálni belőlem?????????
annyira rossz ez! és annyira fáj, hogy nem képes rá. És már én se tudom mért nem... először azt mondta, hogy nem tudja mi mit vált ki belőlem, és nem akarja, hogy rosszabb legyen nekem.... de mondtam, ettől nem lenne rosszabb, és ha csak ez tartja vissza ne aggódjon! de most mikor újra rákérdeztem, és megkérdeztem, hogy ijesztő vagyok tán, azért, azt mondta, hogy az vagyok. Szép. Elijesztem azt az embert, akit a legjobban szeretek.
Hiába mondta reggell, hogy úgy van dolgokkal, hogy inkább tegye meg, és utána bánja meg, mintsem, hogy nem tette meg, és ezt bánja meg. Erre délután szerinte kiforgattam a szavait, mert ő általánosságban mondta, és erre Pont nem vonatkozik.
Kiábrándító!
és kilátástalan minden. Annyira szerettem volna ezt a táncot.... de Ő nem képes rá.... utoljára még azt mondta, hogy: " a remény hal meg utoljára"
én meg: "az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remény melyekben csalódott".
ennyi.
2011. április 28., csütörtök
ördögi kör
Ezt a két sms-t Ő írta nekem:
2010. 12. 22-én:
"Mondtam, ha elhozod az árát te szabod. Elhoztad, most én tartozom Neked. Rendezni fogom."
2011. 01. 26-án írt sms-e:
"Egyet értek. Ha egy időben, helyen leszünk, a hangulatunk úgy kívánja, akkor lehet. Szerintem."
Hát ezért nem tudok én "tovább lépni"!
Olyan mintha nem ismerné a szavak és az ígéretek súlyát, amiket kimond ír, vagy ígér.
2010. 12. 22-én:
"Mondtam, ha elhozod az árát te szabod. Elhoztad, most én tartozom Neked. Rendezni fogom."
2011. 01. 26-án írt sms-e:
"Egyet értek. Ha egy időben, helyen leszünk, a hangulatunk úgy kívánja, akkor lehet. Szerintem."
Hát ezért nem tudok én "tovább lépni"!
Olyan mintha nem ismerné a szavak és az ígéretek súlyát, amiket kimond ír, vagy ígér.
2011. április 21., csütörtök
Ennyire elesettnek még nem éreztem magam... leéltem már 33 évet, de még sose voltam ennyire padlón egy pasi miatt se.
Hogy Ő lenne a nagy Ő???? Azért van ez????
Vagy mért????
Volt, hogy valakivel nem jött össze az akkori helyzetünk miatt, de mindig tovább tudtam menni.... voltak rossz időszakaim, de csak pár hónapig...aztán mindig jobb lett.
Most ez más, és nem értem mért. Másfél éve tart már....
Én ezt nem akartam! Nem akartam így érezni iránta!!!!! gyűlölöm ezt az érzést!!!!! nem akarok így érzni!!!! fáááááájjjjj!!!! és nem tudom mitől lenne jobb.
Hiába figyel rám, hiába törődik velem..... nekem csak fáj:
hogy nem lehetek a közelében,
hogy nem érinthetem,
hogy nem ölelhetem,
hogy nem csókolhatom....
Fáj, hogy ha elbúcsúzunk és könny gyűlik a szemembe, mert én még maradni akarok....és hallgatni, nézni ŐT!
Tegnap beszéltem Vele telefonon, mert nagyon rossz volt minden és annyira próbált segíteni.... de tudom, hogy nem lesz ettől se jobb...csak rövid ideig, de aztán minden ugyanolyan lesz.
én ebbe beleőrülök!
Istenem mi célod van ezzel???? mit akarsz elérni ezzel? hisz Ő elérhetetlen és sose fog szeretni engem!!!!! akkor mért kell szenvednem?????
Hogy Ő lenne a nagy Ő???? Azért van ez????
Vagy mért????
Volt, hogy valakivel nem jött össze az akkori helyzetünk miatt, de mindig tovább tudtam menni.... voltak rossz időszakaim, de csak pár hónapig...aztán mindig jobb lett.
Most ez más, és nem értem mért. Másfél éve tart már....
Én ezt nem akartam! Nem akartam így érezni iránta!!!!! gyűlölöm ezt az érzést!!!!! nem akarok így érzni!!!! fáááááájjjjj!!!! és nem tudom mitől lenne jobb.
Hiába figyel rám, hiába törődik velem..... nekem csak fáj:
hogy nem lehetek a közelében,
hogy nem érinthetem,
hogy nem ölelhetem,
hogy nem csókolhatom....
Fáj, hogy ha elbúcsúzunk és könny gyűlik a szemembe, mert én még maradni akarok....és hallgatni, nézni ŐT!
Tegnap beszéltem Vele telefonon, mert nagyon rossz volt minden és annyira próbált segíteni.... de tudom, hogy nem lesz ettől se jobb...csak rövid ideig, de aztán minden ugyanolyan lesz.
én ebbe beleőrülök!
Istenem mi célod van ezzel???? mit akarsz elérni ezzel? hisz Ő elérhetetlen és sose fog szeretni engem!!!!! akkor mért kell szenvednem?????
2011. április 19., kedd
Nah, akkor vissza a kezdetekhez!
Most jó. Nem akarom elkiabálni, de sokat változott, meg a kapcsolatunk is. Persze csak a barátságra és a munkakapcsolatra korlátozódik most, de asszem ennél nem is várhatok többet. Nem az Ő hibája ez, csak a helyzet adta ezt.
Néha persze fáj, hogy az érzéseim nem múlnak, és hogy Ő nem úgy érez irántam, és ilyenkor fel akarom hívni és elmondani neki, hogy nagyon fáj, de nem tehetem. Úgyse tudna segíteni rajtam, legalább is, ahogy én szeretném úgy nem.
A kérdéseket végül nem tettem fel neki... de szembesítettem azzal, hogy következetlen. Kiderült, hogy a lassúzást sem képes teljesíteni... ez esett a legrosszabbúl, mert akkor úgy látszik hónapokig hülyített! Szerencsére a végén már belátta, hogy nem kellett volna megígérnie. Annyit ígért, hogy próbál következetesebb lenni....
Amit kértem Tőle, hogy nem kell, hogy szeressen, csak néha megfoghassam a kezét és átölelhessem...ezeket nem ígérte, hogy így lehet...és képes lesz teljesíteni(okulva a lassúzás megígéréséből)
Remélem tanult ezekből.... és megfontoltabb lesz! nem akarok csalódni benne...bár tudom, hogy úgyis fogok még, legalább is, míg így érzek...biztosan.
A dal, amelyről eszébe jutottam, csak azért volt mert gondolta az idézeteim közé jól illene.... hát eléggé összezavart vele, de legalább már ezt is tudom.
Néha persze fáj, hogy az érzéseim nem múlnak, és hogy Ő nem úgy érez irántam, és ilyenkor fel akarom hívni és elmondani neki, hogy nagyon fáj, de nem tehetem. Úgyse tudna segíteni rajtam, legalább is, ahogy én szeretném úgy nem.
A kérdéseket végül nem tettem fel neki... de szembesítettem azzal, hogy következetlen. Kiderült, hogy a lassúzást sem képes teljesíteni... ez esett a legrosszabbúl, mert akkor úgy látszik hónapokig hülyített! Szerencsére a végén már belátta, hogy nem kellett volna megígérnie. Annyit ígért, hogy próbál következetesebb lenni....
Amit kértem Tőle, hogy nem kell, hogy szeressen, csak néha megfoghassam a kezét és átölelhessem...ezeket nem ígérte, hogy így lehet...és képes lesz teljesíteni(okulva a lassúzás megígéréséből)
Remélem tanult ezekből.... és megfontoltabb lesz! nem akarok csalódni benne...bár tudom, hogy úgyis fogok még, legalább is, míg így érzek...biztosan.
A dal, amelyről eszébe jutottam, csak azért volt mert gondolta az idézeteim közé jól illene.... hát eléggé összezavart vele, de legalább már ezt is tudom.
2011. április 7., csütörtök
olyan hülye vagyok
Én még így nem viselkedtem, nem tudom mi ütött belém!
De annyira akarom már, hogy tudjunk beszélni, vagyis el tudjam Neki mondani amit akarok...
hogy mit akarok mondani???
1. Tudni akarom, hogy Ő mit érez! Én: szeretem!
2. tudni akarom, mit akar Tőlem! Én: mindent, ami nem számít megcsalásnak.
3. És szeretném ha ehhez tartaná magát, ahogy én is.
4. Most tartozik nekem, és tudni akarom, hogy hogy gondolta rendezni a tartozását!
5. Azon ne aggódjon, hogy rosszabbul fogom magam érezni, ennél rosszabb már nem lehet!
6. a márc. 29, se olyan volt, amilyennek lennie kellett volna...nem arról kellett volna szólnia, hogy mi bánt engem, hanem arról hogy egymásra hangolódjunk a lassúzáshoz...de esze ágában sem volt megtenni....ha nincs az az ölelése, akkor még egy elcseszett estével lett volna több.
7. a másnapi találkozás: neeeem mosolygott, és olyan semmilyen volt....ez bánt engem
8.aztán ott van a dalszöveg....nem tudom akkor mért írta le nekem az elérhetőségét, ha nem akart semmit se mondani vele.... nneeeeeem értem! mért kellett összezavarnia? bár legalább 1 napig jó volt azzal a tudattal élni, hogy Ő azzal mindent elmondott az érzéseiről.... aztán a nagy francot!
9.
10. MITŐL LENNE JOBB???? NEMM TUDOM!!! fogalmam sincs...ezért is próbálkozok ilyen bénácskán, de Ő "nem partner" ebben!!!!!
pl.: ölelés: +majd egy év, lassúzás: ? év??????
11. Az a baj a pasiknál 2 dolog létezik:
- vagy lefekszünk
- vagy nem
a kettő köztit nem tudják elképzelni. Pedig mennyi minden van még az előjáték előtt is!!!!!
ÉS A LÉNYEG:
amit elvárok Tőle:(tudom nincs jogom hozzá)
. következetesség
. őszinteség
. nyitottság
. együttérzés
. válaszok(logikusak)
persze cserébe Ő is elvárhat tőlem dolgokat!!!
kíváncsi vagyok miket, ám önkritikát gyakorolva.
. türelem
. bizalom
. megértés
2011. március 30., szerda
Tegnap
Nehezen indult és azt hittem, hogy így is marad., de aztán "segített", vagyis addig mondogatta, hogy most beszéljek ami nyomja a lelkemet, hogy végül sikerült belekezdenem.
A febr. 24-i találkozót még nem hevertem ki teljesen, mivel állítása szerint azért mondta, hogy induljunk, mert nem beszélgettünk semmiről.... hát igen, én is Rá vártam, Ő meg rám...
Azt mondta, hogy amiket ígért azt Ő komolyan gondolta, mikor ígérte, csak aztán nem tudja megtenni mikor sort kéne keríteni rá.
De szokott rám gondolni, és gondiolatban már lassúzott is velem...
Ahogy tovább "boncolgattuk" a témát, kiderült, hogy Ő saját magától fél, vagyis attól, hogy bármit tesz nem tudja előre, hogy nekem, hogy fog esni, és Ő nem akar fájdalmat okozni, ezért inkább nem tesz semmit.
Az együttérzés hiányát is felhoztam Neki, de megnyugtatott, hogy Ő attól, hogy nem ölelget, meg nem fogja a kezem ettől még együtt érez velem. A betegségemmel kapcsolatban is így volt, és Ő nem akarja, hogy miatta legyek beteg.
Szembesítettem azzal, hogy Ő azt mondta annak idején, hogy nem csak a fizikai vonzalomról van szó, de aztán csak az ellenkezőjét mutatta... Azt mondta erre, ha nem lennének érzései nem is lenne képes együtt lenni velem...szóval nem csak a testi vágy van benne(szerencsére)
Azt, hogy nem tudok tovább lépni az érzéseimen nem értette igazán, bár aztán kérte, hogy mondjam ki, hátha jobb lesz utána...erre azért még nem voltam képes.... pedig szívesen mondtam volna neki, hogy: szeretem!
Aztán már a buszhoz kísért el, mikor előtört a rossz érzés belőlem, hogy néha úgy érzem: nem tudok(és nem is akarok) tovább menni, elpityeredtem.... ekkor megálltunk és én Hozzá bújtam, átöleltük egymást, és Ő símogatta a hátam. Nagyon magam alatt voltam, de megnyugtató volt a közelsége és a símogatása. Most először éreztem, hogy igazi érzéseket ad...
És erőt is adott a folytatáshoz. Csodálatos volt így lenni Vele!
És most mosolygok, bár miután elváltak útjaink, újra sírtam, de ezekmár csak örömkönnyek voltak, és az érzésé, hogy szeretem.
Most megint olyan, mint szokott és asszem nem lesz soha más a hétköznapokban, de legalább kaptam igazi érzéseket Tőle!
És a dal is, amit az előző bejegyzéshez raktam, az is csodálatos!
Hát így történt a tegnapi nap, amikor nem történt meg a tartozása teljesítése( a lassúzás), hanem valami sokkal jobbat, és fontosabbat kaptam Tőle: érzéseket.
A febr. 24-i találkozót még nem hevertem ki teljesen, mivel állítása szerint azért mondta, hogy induljunk, mert nem beszélgettünk semmiről.... hát igen, én is Rá vártam, Ő meg rám...
Azt mondta, hogy amiket ígért azt Ő komolyan gondolta, mikor ígérte, csak aztán nem tudja megtenni mikor sort kéne keríteni rá.
De szokott rám gondolni, és gondiolatban már lassúzott is velem...
Ahogy tovább "boncolgattuk" a témát, kiderült, hogy Ő saját magától fél, vagyis attól, hogy bármit tesz nem tudja előre, hogy nekem, hogy fog esni, és Ő nem akar fájdalmat okozni, ezért inkább nem tesz semmit.
Az együttérzés hiányát is felhoztam Neki, de megnyugtatott, hogy Ő attól, hogy nem ölelget, meg nem fogja a kezem ettől még együtt érez velem. A betegségemmel kapcsolatban is így volt, és Ő nem akarja, hogy miatta legyek beteg.
Szembesítettem azzal, hogy Ő azt mondta annak idején, hogy nem csak a fizikai vonzalomról van szó, de aztán csak az ellenkezőjét mutatta... Azt mondta erre, ha nem lennének érzései nem is lenne képes együtt lenni velem...szóval nem csak a testi vágy van benne(szerencsére)
Azt, hogy nem tudok tovább lépni az érzéseimen nem értette igazán, bár aztán kérte, hogy mondjam ki, hátha jobb lesz utána...erre azért még nem voltam képes.... pedig szívesen mondtam volna neki, hogy: szeretem!
Aztán már a buszhoz kísért el, mikor előtört a rossz érzés belőlem, hogy néha úgy érzem: nem tudok(és nem is akarok) tovább menni, elpityeredtem.... ekkor megálltunk és én Hozzá bújtam, átöleltük egymást, és Ő símogatta a hátam. Nagyon magam alatt voltam, de megnyugtató volt a közelsége és a símogatása. Most először éreztem, hogy igazi érzéseket ad...
És erőt is adott a folytatáshoz. Csodálatos volt így lenni Vele!
És most mosolygok, bár miután elváltak útjaink, újra sírtam, de ezekmár csak örömkönnyek voltak, és az érzésé, hogy szeretem.
Most megint olyan, mint szokott és asszem nem lesz soha más a hétköznapokban, de legalább kaptam igazi érzéseket Tőle!
És a dal is, amit az előző bejegyzéshez raktam, az is csodálatos!
Hát így történt a tegnapi nap, amikor nem történt meg a tartozása teljesítése( a lassúzás), hanem valami sokkal jobbat, és fontosabbat kaptam Tőle: érzéseket.
A dal, amiről eszébe jutottam...
IN A MANNER OF SPEAKING
In a manner of speaking
I just want to say
That I could never forget the way
You told me everything
By saying nothing
In a manner of speaking
I don't understand
How love in silence becomes reprimand
But the way I feel about you
Is beyond words
Oh give me the words
Give me the words
That tell me nothing
Oh give me the words
Give me the words
That tell me everything
In a manner of speaking
Semantics won't do
In this life that we live
We only make do
And the way that we feel
Might have to be sacrificed
So in a manner of speaking
I just want to say
That like you I should find a way
To tell you everything
By saying nothing
(Oh give me the words)
In a manner of speaking
I just want to say
That like you I should try find a way
(Give me the words)
To tell you everything
By saying nothing
(That tell me nothing)
(Oh give me the words)
In a manner of speaking
Semantics won't do
In this life that we live
We only make do
(Give me the words)
And the way that we feel
Might have to be sacrificed
Give me the words
Give me the words
Give me the words
Magyar fordítás:
Tulajdonképpen
Csak azt akarom mondani:
Képtelen vagyok elfelejteni,
Ahogyan mindent a tudtomra adtál,
Úgy, hogy egy szót sem szóltál…
Tulajdonképpen
Nem is értem,
Hogyan változhatott meg így ez a szerelem,
De amit irántad érzek,
Nem tudom szavakba önteni…
Oh, beszélj hozzám,
Beszélj hozzám
Semmit sem mondva,
Oh, beszélj hozzám,
Beszélj hozzám
Mindent elmondva…
Tulajdonképpen
A szavak már elvesztették jelentőségüket,
Ebben a világban mindez
Csak nekünk sikerülhet,
És lehet, hogy amit egymás iránt érzünk,
Ennek áldozatává lesz…
Így tulajdonképpen
Csak annyit akarok mondani:
Nekem is meg kellene találni
A módot arra, hogy mindent elmondjak,
De közben meg se szólaljak…
(Oh, beszélj hozzám)
Tulajdonképpen
Csak annyit akarok mondani:
Nekem is meg kellene találni
(Beszélj hozzám)
A módot arra, hogy mindent elmondjak,
De közben meg se szólaljak…
(Semmit sem mondva)
(Oh, beszélj hozzám)
Tulajdonképpen
A szavak már elvesztették jelentőségüket,
Ebben a világban mindez
Csak nekünk sikerülhet,
(Beszélj hozzám)
És lehet, hogy amit egymás iránt érzünk,
Ennek áldozatává lesz…
Beszélj hozzám…!
Beszélj hozzám…!
Beszélj hozzám…!
Szerző: Winston Tong
Ének: Martin Lee Gore
2011. március 1., kedd
tizenhetedik
17.
Can miközben megtette a kb. 2 méteres utat a vezérlőpultig, egy pillanatra sem vette le a szemét a működésképtelenné vált gépről.
Mikor elfoglalta a helyét a számítógép előtt rosszallóan nézett rám.
- Vigyük arrébb!- kértem egy sóhaj kíséretében, bár be kellett látnom, hogy engem is nyugtalanná tett a jelenléte.
Még hármunknak is nehezére esett a szoba egyik sarkába húzni a gépet. Aztán mindenki tette a dolgát.
Blaise őrködött, vagyis szemmel tartotta a folyosót, Pier és én a helységet néztük át.
- Soká tart még?- kérdetem can mellé lépve kissé türelmetlenül.
- Ha gondolod, átveheted.- válaszolt kissé ingerülten Can.
- jól van na! Csak tudni akartam, hogy mire számíthatunk.- mondtam én is ingerülten.
- Hé!- szólt ránk rosszallóan Pier.- Nos, mi a helyzet?- kérdezte most ő Cant.
- Nincs sok eredmény idáig. Mindig ellenállásba ütközik az alkalmazás.- magyarázta Can miközben ujjai tovább szántották a billentyűzetet, és le nem vette a tekintetét a monitorról.
Megbabonázva néztem a fiatal srácot. Teljesen ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem, pedig még csak pár órája ismertem. Bár lehet, hogy ennek köze volt ahhoz a tényhez, hogy az első „találkozáskor” nem épp a legjobb formámat hoztam. Elhessegettem ezeket a gondolatokat, mégse elmélkedhetek most ezen címszóval.
- Bejutott.- mondta, miközben elégedetten dőlt hátra a széken Can.
Alig bírtam levenni róla a tekintetem. Nem értettem mi van most. Elégedetten nézett Pierre, engem meg pillantására sem méltatott.
- Van még valami?- kérdeztem sietősen.
- A C4-esek elhelyezve, a távirányító nálam….- sorolta Pier.- Már csak a visszautat kell megtervezni
- De gondolom erre Can-nak van ötlete.- jegyeztem meg úgy, hogy a hangomon egy csepp irónia se hallatszódjon.
- Miközben az alkalmazás útját egyengettem bepillantottam az épület alaprajzába….van egy elég széles szellőző járat a szoba mennyezete fölött….- kezdte magyarázni Can, aki nem vette észre a hangomban lévő iróniát, de nem tudta folytatni, mert Blaise közbekiabált.
- Gépek!!!!!- kiáltotta, miközben bevetődött a szobába fedezék gyanánt. Még épp időben, mert egy pillanat múlva felvillant a folyosón a piros plazmasugár.
- Többen a bal oldali folyosón.- tette még hozzá, miközben a vastag fémajtóhoz ugrott. Pier segítségével is beletelt egy kis időbe, mire a zár kattant.
Kissé megkönnyebbültünk a zárt ajtó tényen, de nem sokáig lehettünk nyugodtak, mert ha a gépek nem is tudják a nyitó kódot, akkor se jelenthet túl nagy akadályt a plazmafegyvereik.
Menekülnünk kellett.
Eközben Can összepakolta a cuccait, és menet készen állt az egyik asztal tetején.
- Indulhatunk? – kérdezte türelmetlenül, mikor tekintetünket rá emeltük.
- Hová?- kérdeztem értetlen képet vágva.
- A szellőzőbe.- mutatott felfelé az informatikus.
Ekkor érkeztek a gépek az ajtóhoz, és rögtön tűz alá is vették. Idegesen néztem az ajtó irányába, és gyorsan Can mellett teremtem. Itt esélyünk se lett volna annyi géppel szemben. Eközben Can fürge újjakkal már a szellőző rácsát csavarozta. Majd megkapaszkodott a szellőzőjárat szélébe és felhúzta magát. A járatban lehasalt és lenyújtotta a kezét. Az erős kéz szorításában biztonságban éreztem magam. Mikor vele szemben hasaltam már a járatban találkozott a tekintetünk. Megnyugtató érzés volt, ahogy rám nézett. Majd elkapta a tekintetét és Piernek is segített felhúznia magát, aki alacsonyabb révén nem érte fel a szellőző szélét. Can-nak könnyű volt, volt vagy 185 centi magas.
- Induljunk!- szólt ránk Blaise.
Can haladt elől- ő ismervén az utat-, én haladtam utána, majd Pier és a sort Blaise zárta. Amilyen gyorsan tudtunk, úgy másztunk előre a szűkös járatban. Néhol kábel kötegek keresztezték az utat, ezek közt szinte át kellett préselni magunkat. Eléggé kivette az erőnket, és a levegő sem volt túl sok, annak ellenére, hogy egy szellőző járatban haladtunk. Abban biztosak lehettünk, hogy egy „T” szériás gép sem jön utánunk ide, mert simán beszorulnának, vagy leszakadna alattuk a mennyezet. De azért a felderítő egységek vagy ezüsthernyók felbukkanásával számolnunk kellett.
- Állj!- szólította fel az elől haladó Can-t Pier.
Elég váratlanul ért Pier parancsa, így szinte lendületből ütköztem a srácnak. Egy pillanatig zavartan néztem rá. Majd sikerült összeszednem magam.
- Bocs!- mondtam halkan.- De mért álltunk meg?- kérdeztem komoran.
- Elég messze vagyunk már? Mármint az irányító teremtől?- kérdezte érdeklődve Pier.
- Talán.- válaszolta tétován Can.- De ehhez Chidori jobban ért….- kezdte a srác.
Összeszorult a torkom, ahogy Can kimondta a nevét. Nagyot sóhajtottam.
- Az biztos, hogy ő jobban tudná, de most nincs itt, sajnos.- válaszolta együtt érzőn Pier, miközben a vállamra tette a kezét.
Hálásan néztem rá.
- Akkor robbantunk.- jelentette ki Pier.- Nem találhatják meg a gépek a vírust, reméljük, hogy még nem késő! Mindenki egyet értően bólintott, majd Pier visszaszámolt.
A kezeimet a füleimre szorítottam és igyekeztem a legkisebbre összehúzni magam. A többiek is így tettek. A robbanás lökéshulláma így is elég nagy volt, így felkapott és jópár méterrel arrébb landoltam a többiekkel együtt a szellőzőben. Nem volt kellemes a földet érés. A vállamra estem, így az sajgott, ráadásul a szellőző falából kiálló csavarfejek végigszántották a ruhámat, és a bőrömet. Négykézlábra tornáztam magam és előre meredtem a sötét járatban. Can még mindig a földön feküdt, mögöttem Pier és Blaise már felült, látszólag apróbb sérülésekkel megúszták.
- Jól vagytok?- kérdezte tőlünk Pier.- mindketten bólogattunk, hogy rendben vagyunk, mármint a körülményekhez képest.
- Can viszont nem annyira.- válaszoltam tétován, majd megindultam felé. Mikor mellé értem láttam, hogy a szeme csukva van.
- Can?- szólítottam meg. Mocorogni kezdett.
- Vegye már ki valaki ezt a kib**ott fegyver csövet a lábamból!- kérte idegesen és a fájdalomtól eltorzult hangon.
- Várj!- intettem nyugalomra.
Felkapcsoltam az elemlámpát és az oldalára fordítva a srácot láttam, hogy a fegyver csövének vége eltűnik a srác combjában. Szerencsére nem érte az ütőeret a sérülés, de eléggé vérzett, és pár centi mélyre hatolt a fegyver a húsába. Nem szép látvány volt. Összeszedtem magam, és lassan kihúztam a csövet. Can összeszorított fogakkal feküdt. Siettem, ahogy tudtam a kötözéssel. Közben Blaise fájdalomcsillapítót adott neki, majd mikor végeztem elláttam a többi sebet is. Reméltük, hogy nem nagyon fogja a haladásban lassítani a sérülése.
Végre felült és szakértő szemmel nézte végig a kötést a lábán.
- Nem vagyok profi!- szóltam rá, mielőtt még bármi megjegyzést is tehetett volna a kötésre.
- Nem akartam semmi rosszat mondani.- válaszolta fáradt hangon.
- Menjünk!- kérte Pier.
Szó nélkül vettük fel az előbbi haladási sorrendet. Szerencsére Cant nem lassította a sérülése.
Idegtépő volt így az ismeretlenben bolyongani a szűk szellőző rendszerben. Közben reméltük, hogy a gépek nem bukkannak a nyomunkra, mert itt a szellőzőben vajmi kevés esélyünk lett volna ellenünk. Közben próbáltuk a lehető legkisebb zajt csapni, mert, ahogy haladtunk alattunk sorra kivilágított termeket láttunk, ahol különböző elkészültségi stádiumban lévő gépek sorakoztak.
Arra gondoltam, hogy mi van, ha az alkalmazásnak álcázott vírus nem jár sikerrel, és még mi se jutunk ki innen. Az teljes kudarc lett volna. Ki kellett jutnunk, mert ha nem sikerült a vírus célba jutása, újra meg kellett próbálnunk, és addig próbálni, míg sikerrel nem járunk. Míg ember élni fog ezen a bolygón nem adhattuk fel.
A gondolataimból az hozott vissza a valóságba, hogy a tenyerem alatt egyre többször éreztem a nedvességet, ahogy előre haladtam. Felemeltem a kezem, de nem volt elég fény, így megízleltem a kezemre ragadt folyadékot. Fémes íz terjedt szét a számban. Egy pillanatra ledöbbentem, majd újra felvettem a haladási tempót. Ebből az utánam haladók szerencsére nem érzékeltek semmit. A szívem hevesebben kezdett verni, ahogy felfogtam, hogy az az íz a vér íze volt, és legvalószínűbbnek az tűnt, hogy Can kötése vérzett át, és onnan szivárog a vér. Aggodalmasan néztem magam elé.
Ekkor Can megtorpant. Most figyeltem és nem ütköztem neki. a többiek is megálltak. Can az előtte tátongó lyukra mutatott. Fény szűrődött a szellőző járatba. Alattunk egy újabb kivilágított, hófehérre meszelt falú és padlójú szoba volt. Egyre több gép gyűlt össze lent, mintha tanácskoznának, vagy információt cserélnének, de ez furcsának tűnt, mert nekik nem volt szükségük személyes találkozóra az információk cseréjéhez, vagy megosztásához.
Értetlenül néztünk egymásra, és mindenki csak egy vállrándítással tudott válaszolni a furcsa helyzetre. Lélegzet visszafojtva figyeltük a lenti eseményeket.
Lent a gépek lassan elhagyták a helységet, és mi lassan fellélegezhettünk. Ekkor figyeltünk fel egy ismétlődő hangra, ami halk volt, de a síri csendben jól hallhatóvá vált. Feszülten figyeltük a környezetünket és nem tudtuk megállapítani mi lehet az.
- Hátra!- szólított fel hírtelen minket Can, mi amennyire bírtunk eltávolodtunk a lejárattól, és összetömörülve a szellőző sötétjébe húzódtunk.
Még épp időben, mielőtt a plazma elért volna minket, mert ahol az imént guggoltunk már hűlt helye volt a mennyezetnek. Can a tátongó lyuk túlsó oldalán hasalt, és nem tétovázott, egy jól irányzott lövéssel harcképtelenné tette a gépet. Szerencsénkre már csak ez az egy tartózkodott odalent. Can intett, hogy ugorjunk és tűnjünk el.
- Menjetek előre!- szólt ránk, mikor mellé értünk. Én elintézem.- jelentette ki.- A legelső lejáratnál lesz egy liftakna, ott várjatok be!
Nem nagyon akaródzott indulnom, még egyszer hátranéztem.
- Tűnés!- szólt rám erélyesen.
Blaise ragadott karon és húzott maga után.
Elértük a lejáratot, és megkönnyebbülés volt végre álló helyzetbe kerülni. Az akna nem volt túl tágas hárman is szűkösen fértünk benne. De jobb volt a kúszásnál és a négykézláb haladásnál.
- Can kötése átvérzett.- szólaltam meg, mikor már mindannyian lent voltunk a liftaknába, és felfelé szemlélődtünk.
Reméltük, hogy nem most támad valakinek kedve beindítani a liftet, mert ha leért volna ide palacsintává lapított volna minket.
- Tudom. – válaszolta Pier, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- De nagyon vérzik.- folytattam.
- Újra átkötözöd. Mást nem tudunk tenni. És persze sietünk, ahogy tudunk.
- Jó, de azt se tudjuk, hol vagyunk.- aggodalmaskodtam.
- De, egy liftaknában.- próbált poénkodni Blaise. – És se víz, se patkányok, örülhetnél neki!- folytatta.
- Jó, hogy te ennek is tudsz örülni!- méltatlankodtam.
- Te még ennek se!- válaszolt vissza Blaise.
- Mert egy társunk megsérült.- vágtam vissza.
Tovább nem folytathattuk a párbeszédet, mert megérkezett Can. Eléggé elgyötört képet vágott. Gyorsan szemügyre vettem a kötést, és próbáltam újra átkötözni. További fájdalomcsillapító adagot kapott Can. kicsit jobban nézett már ki, ahogy a gyógyszer hatni kezdett.
Aggodalmasan néztem rá.
- Túlélem.- válaszolta, mintegy megnyugtatásként.
- Jó lenne tudni mennyi gép van odakint.- terelte el a témát más felé Blaise.
- Nem mindegy?- kérdeztem vissza kelletlenül.
- Nem.- jelentette ki Blaise.
- Szerintem meg mindegy, hogy kétszáz vagy háromszáz. Az összes egységet ide vezényelték miattunk. - Próbáltam a valós helyzetet lefesteni.
- Nem tudhatjuk.- vélekedett bölcsen Pier.- Csak ha már kint leszünk. Elég lesz akkor elgondolkodni azon, hogyan tovább. Először jussunk ki! Can?- nézett kérdőn a nevezettre.
A továbbhaladásunk sorsát a szellőző járatból kicsapódó lángcsóva el is döntötte.
- Mi a fene volt ez?- kérdeztük értetlenül nézve egymásra.
- Azt hiszem ránk akadtak.- eszmélt először Pier.
- Induljunk!- kértem.
Can egy határozott rúgással berúgta az akna jobb oldali falát. Egy járatot rejtett a hajdani fal.
Can miközben megtette a kb. 2 méteres utat a vezérlőpultig, egy pillanatra sem vette le a szemét a működésképtelenné vált gépről.
Mikor elfoglalta a helyét a számítógép előtt rosszallóan nézett rám.
- Vigyük arrébb!- kértem egy sóhaj kíséretében, bár be kellett látnom, hogy engem is nyugtalanná tett a jelenléte.
Még hármunknak is nehezére esett a szoba egyik sarkába húzni a gépet. Aztán mindenki tette a dolgát.
Blaise őrködött, vagyis szemmel tartotta a folyosót, Pier és én a helységet néztük át.
- Soká tart még?- kérdetem can mellé lépve kissé türelmetlenül.
- Ha gondolod, átveheted.- válaszolt kissé ingerülten Can.
- jól van na! Csak tudni akartam, hogy mire számíthatunk.- mondtam én is ingerülten.
- Hé!- szólt ránk rosszallóan Pier.- Nos, mi a helyzet?- kérdezte most ő Cant.
- Nincs sok eredmény idáig. Mindig ellenállásba ütközik az alkalmazás.- magyarázta Can miközben ujjai tovább szántották a billentyűzetet, és le nem vette a tekintetét a monitorról.
Megbabonázva néztem a fiatal srácot. Teljesen ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem, pedig még csak pár órája ismertem. Bár lehet, hogy ennek köze volt ahhoz a tényhez, hogy az első „találkozáskor” nem épp a legjobb formámat hoztam. Elhessegettem ezeket a gondolatokat, mégse elmélkedhetek most ezen címszóval.
- Bejutott.- mondta, miközben elégedetten dőlt hátra a széken Can.
Alig bírtam levenni róla a tekintetem. Nem értettem mi van most. Elégedetten nézett Pierre, engem meg pillantására sem méltatott.
- Van még valami?- kérdeztem sietősen.
- A C4-esek elhelyezve, a távirányító nálam….- sorolta Pier.- Már csak a visszautat kell megtervezni
- De gondolom erre Can-nak van ötlete.- jegyeztem meg úgy, hogy a hangomon egy csepp irónia se hallatszódjon.
- Miközben az alkalmazás útját egyengettem bepillantottam az épület alaprajzába….van egy elég széles szellőző járat a szoba mennyezete fölött….- kezdte magyarázni Can, aki nem vette észre a hangomban lévő iróniát, de nem tudta folytatni, mert Blaise közbekiabált.
- Gépek!!!!!- kiáltotta, miközben bevetődött a szobába fedezék gyanánt. Még épp időben, mert egy pillanat múlva felvillant a folyosón a piros plazmasugár.
- Többen a bal oldali folyosón.- tette még hozzá, miközben a vastag fémajtóhoz ugrott. Pier segítségével is beletelt egy kis időbe, mire a zár kattant.
Kissé megkönnyebbültünk a zárt ajtó tényen, de nem sokáig lehettünk nyugodtak, mert ha a gépek nem is tudják a nyitó kódot, akkor se jelenthet túl nagy akadályt a plazmafegyvereik.
Menekülnünk kellett.
Eközben Can összepakolta a cuccait, és menet készen állt az egyik asztal tetején.
- Indulhatunk? – kérdezte türelmetlenül, mikor tekintetünket rá emeltük.
- Hová?- kérdeztem értetlen képet vágva.
- A szellőzőbe.- mutatott felfelé az informatikus.
Ekkor érkeztek a gépek az ajtóhoz, és rögtön tűz alá is vették. Idegesen néztem az ajtó irányába, és gyorsan Can mellett teremtem. Itt esélyünk se lett volna annyi géppel szemben. Eközben Can fürge újjakkal már a szellőző rácsát csavarozta. Majd megkapaszkodott a szellőzőjárat szélébe és felhúzta magát. A járatban lehasalt és lenyújtotta a kezét. Az erős kéz szorításában biztonságban éreztem magam. Mikor vele szemben hasaltam már a járatban találkozott a tekintetünk. Megnyugtató érzés volt, ahogy rám nézett. Majd elkapta a tekintetét és Piernek is segített felhúznia magát, aki alacsonyabb révén nem érte fel a szellőző szélét. Can-nak könnyű volt, volt vagy 185 centi magas.
- Induljunk!- szólt ránk Blaise.
Can haladt elől- ő ismervén az utat-, én haladtam utána, majd Pier és a sort Blaise zárta. Amilyen gyorsan tudtunk, úgy másztunk előre a szűkös járatban. Néhol kábel kötegek keresztezték az utat, ezek közt szinte át kellett préselni magunkat. Eléggé kivette az erőnket, és a levegő sem volt túl sok, annak ellenére, hogy egy szellőző járatban haladtunk. Abban biztosak lehettünk, hogy egy „T” szériás gép sem jön utánunk ide, mert simán beszorulnának, vagy leszakadna alattuk a mennyezet. De azért a felderítő egységek vagy ezüsthernyók felbukkanásával számolnunk kellett.
- Állj!- szólította fel az elől haladó Can-t Pier.
Elég váratlanul ért Pier parancsa, így szinte lendületből ütköztem a srácnak. Egy pillanatig zavartan néztem rá. Majd sikerült összeszednem magam.
- Bocs!- mondtam halkan.- De mért álltunk meg?- kérdeztem komoran.
- Elég messze vagyunk már? Mármint az irányító teremtől?- kérdezte érdeklődve Pier.
- Talán.- válaszolta tétován Can.- De ehhez Chidori jobban ért….- kezdte a srác.
Összeszorult a torkom, ahogy Can kimondta a nevét. Nagyot sóhajtottam.
- Az biztos, hogy ő jobban tudná, de most nincs itt, sajnos.- válaszolta együtt érzőn Pier, miközben a vállamra tette a kezét.
Hálásan néztem rá.
- Akkor robbantunk.- jelentette ki Pier.- Nem találhatják meg a gépek a vírust, reméljük, hogy még nem késő! Mindenki egyet értően bólintott, majd Pier visszaszámolt.
A kezeimet a füleimre szorítottam és igyekeztem a legkisebbre összehúzni magam. A többiek is így tettek. A robbanás lökéshulláma így is elég nagy volt, így felkapott és jópár méterrel arrébb landoltam a többiekkel együtt a szellőzőben. Nem volt kellemes a földet érés. A vállamra estem, így az sajgott, ráadásul a szellőző falából kiálló csavarfejek végigszántották a ruhámat, és a bőrömet. Négykézlábra tornáztam magam és előre meredtem a sötét járatban. Can még mindig a földön feküdt, mögöttem Pier és Blaise már felült, látszólag apróbb sérülésekkel megúszták.
- Jól vagytok?- kérdezte tőlünk Pier.- mindketten bólogattunk, hogy rendben vagyunk, mármint a körülményekhez képest.
- Can viszont nem annyira.- válaszoltam tétován, majd megindultam felé. Mikor mellé értem láttam, hogy a szeme csukva van.
- Can?- szólítottam meg. Mocorogni kezdett.
- Vegye már ki valaki ezt a kib**ott fegyver csövet a lábamból!- kérte idegesen és a fájdalomtól eltorzult hangon.
- Várj!- intettem nyugalomra.
Felkapcsoltam az elemlámpát és az oldalára fordítva a srácot láttam, hogy a fegyver csövének vége eltűnik a srác combjában. Szerencsére nem érte az ütőeret a sérülés, de eléggé vérzett, és pár centi mélyre hatolt a fegyver a húsába. Nem szép látvány volt. Összeszedtem magam, és lassan kihúztam a csövet. Can összeszorított fogakkal feküdt. Siettem, ahogy tudtam a kötözéssel. Közben Blaise fájdalomcsillapítót adott neki, majd mikor végeztem elláttam a többi sebet is. Reméltük, hogy nem nagyon fogja a haladásban lassítani a sérülése.
Végre felült és szakértő szemmel nézte végig a kötést a lábán.
- Nem vagyok profi!- szóltam rá, mielőtt még bármi megjegyzést is tehetett volna a kötésre.
- Nem akartam semmi rosszat mondani.- válaszolta fáradt hangon.
- Menjünk!- kérte Pier.
Szó nélkül vettük fel az előbbi haladási sorrendet. Szerencsére Cant nem lassította a sérülése.
Idegtépő volt így az ismeretlenben bolyongani a szűk szellőző rendszerben. Közben reméltük, hogy a gépek nem bukkannak a nyomunkra, mert itt a szellőzőben vajmi kevés esélyünk lett volna ellenünk. Közben próbáltuk a lehető legkisebb zajt csapni, mert, ahogy haladtunk alattunk sorra kivilágított termeket láttunk, ahol különböző elkészültségi stádiumban lévő gépek sorakoztak.
Arra gondoltam, hogy mi van, ha az alkalmazásnak álcázott vírus nem jár sikerrel, és még mi se jutunk ki innen. Az teljes kudarc lett volna. Ki kellett jutnunk, mert ha nem sikerült a vírus célba jutása, újra meg kellett próbálnunk, és addig próbálni, míg sikerrel nem járunk. Míg ember élni fog ezen a bolygón nem adhattuk fel.
A gondolataimból az hozott vissza a valóságba, hogy a tenyerem alatt egyre többször éreztem a nedvességet, ahogy előre haladtam. Felemeltem a kezem, de nem volt elég fény, így megízleltem a kezemre ragadt folyadékot. Fémes íz terjedt szét a számban. Egy pillanatra ledöbbentem, majd újra felvettem a haladási tempót. Ebből az utánam haladók szerencsére nem érzékeltek semmit. A szívem hevesebben kezdett verni, ahogy felfogtam, hogy az az íz a vér íze volt, és legvalószínűbbnek az tűnt, hogy Can kötése vérzett át, és onnan szivárog a vér. Aggodalmasan néztem magam elé.
Ekkor Can megtorpant. Most figyeltem és nem ütköztem neki. a többiek is megálltak. Can az előtte tátongó lyukra mutatott. Fény szűrődött a szellőző járatba. Alattunk egy újabb kivilágított, hófehérre meszelt falú és padlójú szoba volt. Egyre több gép gyűlt össze lent, mintha tanácskoznának, vagy információt cserélnének, de ez furcsának tűnt, mert nekik nem volt szükségük személyes találkozóra az információk cseréjéhez, vagy megosztásához.
Értetlenül néztünk egymásra, és mindenki csak egy vállrándítással tudott válaszolni a furcsa helyzetre. Lélegzet visszafojtva figyeltük a lenti eseményeket.
Lent a gépek lassan elhagyták a helységet, és mi lassan fellélegezhettünk. Ekkor figyeltünk fel egy ismétlődő hangra, ami halk volt, de a síri csendben jól hallhatóvá vált. Feszülten figyeltük a környezetünket és nem tudtuk megállapítani mi lehet az.
- Hátra!- szólított fel hírtelen minket Can, mi amennyire bírtunk eltávolodtunk a lejárattól, és összetömörülve a szellőző sötétjébe húzódtunk.
Még épp időben, mielőtt a plazma elért volna minket, mert ahol az imént guggoltunk már hűlt helye volt a mennyezetnek. Can a tátongó lyuk túlsó oldalán hasalt, és nem tétovázott, egy jól irányzott lövéssel harcképtelenné tette a gépet. Szerencsénkre már csak ez az egy tartózkodott odalent. Can intett, hogy ugorjunk és tűnjünk el.
- Menjetek előre!- szólt ránk, mikor mellé értünk. Én elintézem.- jelentette ki.- A legelső lejáratnál lesz egy liftakna, ott várjatok be!
Nem nagyon akaródzott indulnom, még egyszer hátranéztem.
- Tűnés!- szólt rám erélyesen.
Blaise ragadott karon és húzott maga után.
Elértük a lejáratot, és megkönnyebbülés volt végre álló helyzetbe kerülni. Az akna nem volt túl tágas hárman is szűkösen fértünk benne. De jobb volt a kúszásnál és a négykézláb haladásnál.
- Can kötése átvérzett.- szólaltam meg, mikor már mindannyian lent voltunk a liftaknába, és felfelé szemlélődtünk.
Reméltük, hogy nem most támad valakinek kedve beindítani a liftet, mert ha leért volna ide palacsintává lapított volna minket.
- Tudom. – válaszolta Pier, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- De nagyon vérzik.- folytattam.
- Újra átkötözöd. Mást nem tudunk tenni. És persze sietünk, ahogy tudunk.
- Jó, de azt se tudjuk, hol vagyunk.- aggodalmaskodtam.
- De, egy liftaknában.- próbált poénkodni Blaise. – És se víz, se patkányok, örülhetnél neki!- folytatta.
- Jó, hogy te ennek is tudsz örülni!- méltatlankodtam.
- Te még ennek se!- válaszolt vissza Blaise.
- Mert egy társunk megsérült.- vágtam vissza.
Tovább nem folytathattuk a párbeszédet, mert megérkezett Can. Eléggé elgyötört képet vágott. Gyorsan szemügyre vettem a kötést, és próbáltam újra átkötözni. További fájdalomcsillapító adagot kapott Can. kicsit jobban nézett már ki, ahogy a gyógyszer hatni kezdett.
Aggodalmasan néztem rá.
- Túlélem.- válaszolta, mintegy megnyugtatásként.
- Jó lenne tudni mennyi gép van odakint.- terelte el a témát más felé Blaise.
- Nem mindegy?- kérdeztem vissza kelletlenül.
- Nem.- jelentette ki Blaise.
- Szerintem meg mindegy, hogy kétszáz vagy háromszáz. Az összes egységet ide vezényelték miattunk. - Próbáltam a valós helyzetet lefesteni.
- Nem tudhatjuk.- vélekedett bölcsen Pier.- Csak ha már kint leszünk. Elég lesz akkor elgondolkodni azon, hogyan tovább. Először jussunk ki! Can?- nézett kérdőn a nevezettre.
A továbbhaladásunk sorsát a szellőző járatból kicsapódó lángcsóva el is döntötte.
- Mi a fene volt ez?- kérdeztük értetlenül nézve egymásra.
- Azt hiszem ránk akadtak.- eszmélt először Pier.
- Induljunk!- kértem.
Can egy határozott rúgással berúgta az akna jobb oldali falát. Egy járatot rejtett a hajdani fal.
2011. február 28., hétfő
folyt 2
2011.03.10 A tündérmesék, a szerelmes regények és a szappanoperák mind hazudnak. A szerelem nem győz le mindent.
2011.03.11 „A korlátozó tényező: mindannyiunk életében van egy esemény, ami felelőssé tehető azért, hogy megálltunk a fejlődésben. Egy trauma, egy különösen fájdalmas vereség, egy szerelmi csalódás, vagy akár egy győzelem, amit nem tudtunk megfelelően feldolgozni. Ez az esemény gyávává tesz, és nem tudunk továbblépni.”/ Paulo Coelho: A Zahír /
2011.03.12 Az álom egy kívánság, melyet a szíved teremt.
2011.03.13 Csak egy napig fáj minden fájás, Huszonnégy óra s nem jön rosszabb, De ez az egy nap egyre hosszabb. Ady Endre
2011.03.14 "ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz…" (bonanza banzai)
2011.03.15 „Nem akarok tudni....mert most csak azt tudom, szeretlek...”
2011.03.16 "Varázsütésre a szívembe zártalak."
2011.03.17 A bátorság lényege nem az, hogy a szívednek nem szabad remegnie, hanem az, hogy másoknak nem szabad tudniuk a remegéséről.
2011.03.18 Az idő drága, az órák visszavonhatatlanul leperegnek és az elveszett jó alkalmak soha nem térnek vissza.
2011.03.19 Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is.Neil Gaiman
2011.03.20 Ha kell, ha nem, elérhetetlen. Mi az? Férfi. (Vavyan Fable - Pepita macska)
2011.03.21 „Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról.”(Henry Ford)
2011.03.22 "Nem tudlak gyűlölni azért, amit tettél, nem tehetsz róla,hogy észre sem vettél."
2011.03.23 Ha én valakit szeretek, akkor biztos, hogy nem fogom őt megszégyeníteni. Mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak.
2011.03.24 Semmi sem tart örökké...Egyszer mindennek vége lesz, de egy valamit sohasem fogok elfelejteni ....és az pedig a te neved!
2011.03.25 Mondd miért jó az most neked, hogy megszakad a szívem…?
2011.03.26 A legnehezebb dolog a világon: vérző szívvel belemosolyogni a feléd rohanó élet nevű vonat képébe!
2011.03.27 Senki sem pótolhatatlan. De amikor pótolni kell valakit, akkor már baj van.
2011.03.28 "ha szeretnél, nem fájna semmi sem többé" (v-tech)
2011.03.29 Lehetsz okos, lehetsz buta, lehetsz szép vagy csúnya, lehetsz gazdag vagy szegény, de sosem lehetsz elég jó annak, akiért bármit megtennél...
2011.03.30 .. És mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik: "Miért vagy olyan szomorú?" Honnan tudják? Miből látják? A szemem? A szemem hogy mondd el ennyi mindent? Hogy tanuljam meg elrejteni, ami fáj? Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam, csak az nem, aki amúgy sem lát semmit..
2011.03.31 Nincs arra szó, hogy milyen mikor, magadba bújva könnyeid iszod. Egy ember miatt csak a világon, kinek még csak pillantását is remegve várod. Nincs arra szó, hogy mit is jelenthet, mikor szíved útja, csak egy emberhez vezethet. Nem létezik más a földön, hiába bánat, hiába öröm. Nincs arra szó, hogy a szerelem miről szól, mert -e nagy érzés több mint pár szó. Szánalmas, de nevetve sírsz, kővé dermedt szívedbe csak egy nevet írsz...
2011.04.01 Eszedbe jutott már, hogy az igaz szerelem egy összeesküvés? Kapitalista összeesküvés, és hazugság, melyet a film, a sajtó és a zeneipar terjeszt, és együtt reklámozzák, pedig nem is létezik. Gondolj csak bele! Hol létezik a dalokon, könyveken és filmeken kívül? Ki mond olyat, hogy "örökké szeretni foglak"? A lényeg az, hogy mindenki szarul van, mert vagy keresi azt a nem létező valamit, vagy azt hiszi, hogy kevesebbel kell beérnie.
2011.04.02 Az ész figyelmeztet arra, hogy mit kell elkerülnünk, de a szív dönti el, hogy hogyan cselekedjünk.
2011.04.03 A szív lassú halállal hal... A remény úgy száll el, mint a falevelek... Míg egy nap, egy sem marad... Nincs remény. Semmi nem marad!/egy gésa emlékiratai/
2011.04.04 Csak egy szó, egy nyitott kéz, egy mondat kell. Egy félmosoly, biztatás, hogy ne add fel.
2011.04.05 Csók és kéj, mi a testet illeti, a léleknek csupán az ölelés kell.
2011.04.06 "Minél többet gondolkodott a dolgon, annál több kérdés merül fel benne és annál bizonytalanabbá vált mindenre a válasz!!!!"
2011.04.07 Nem azért félünk megtenni valamit, mert nehéz, hanem azért nehéz valami, mert félünk azt megtenni.
2011.04.08 Ha minden, amiben hittél, hamuvá porladt a kezedben, csak fekszel, és a plafont bámulod, megpróbálod megérteni...
2011.04.09 Eldobhatnám az életem egy álomért, ami nem fog valóra válni...
2011.04.10 A szívem hoztam el. Csinálj vele amit akarsz. Én nem tudok mást tenni és nem fáj nekem semmi, semmi, semmi... Csak a karom, mert nem öleltelek..
2011.04.11 Csalódni, csak olyan emberben lehet, akit már annyira szeretünk, hogy nem érdemli meg."
2011.04.12 Nekem Ő mindig, Neki én soha...
2011.04.13 A sötétben nem látszanak a könnyek.
2011.04.14 Legyél boldog, még akkor is, ha sírni kell.
Vigyorogj egyedül, hogyha nincs kivel.
Legyél boldog még akkor is, ha nagyon fáj,
Legyél boldog még akkor is, ha nem muszáj.
Legyél boldog még akkor is, ha meghaltál,
Örülj annak is hogy semmit nem kaptál.
2011.04.15 "Nem szeretek várakozni, és nem szeretek senkit se megváratni. (...) Wass Albert írja valahol, hogy bármit ellophatsz, azt vissza lehet adni, de ha valaki idejét lopod el, azt nem lehet jóvátenni."
2011.04.16 "Ha veszel, megtelik a kezed, Ha adsz, megtelik a szíved!
2011.04.17 A három legnehezebb dolog az életben: BÍZNI, HINNI, MEGBOCSÁJTANI.
2011.04.18 "Az igazság olykor fáj - lerombolja az ember illúzióit."
2011.04.19 Amit nem kapunk meg, azt örökké szeretjük..
2011.04.20 Egyszer majd te leszel az én helyemben… Fájni fog.
2011.04.21 Van, hogy néha csak egy ember kéne ahhoz, hogy kiszínezze a szürke hétköznapot..és van, hogy pont az az ember ezt észre sem veszi.
2011.04.22 Csak az látja a varázslatot, aki keresi.
2011.04.23 "A boldogság olyan pillangó, melyet, ha kergetünk, soha nem érhetünk utol, de ha leülünk csendben, leereszkedik hozzánk. "
2011.04.24 A férfi figyelmét egy nőre igazán csak egy másik férfi figyelme tudja felhívni.
2011.04.25 Nem lehet sokáig haragudni arra, aki megnevettet.
2011.04.26 Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál. (Madách Imre-Az ember tragédiája)
2011.04.27 El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom!
2011.04.28 Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy –
S egy talpalatnyi föld elég nekem.
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni./Madách: Az ember tragédiája:Lucifer az első szín legvégén/
2011.04.29 A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja a küzdés maga./Madách: Az ember tragédiája:Ádám az Űrben (XIII. szín)/
2011.04.30 Semmi sem képes oly magasra nőni és oly mélyre hullni, mint az ember.
2011.05.01 Megöltem a reményt! Túl sokat hazudott!
2011.05.02 A titok egy olyan halmazállapot, amely alkoholban oldódik...
2011.05.03 Néha csak akkor látunk tisztán, mikor a szemünket már elmosták a könnyek...
2011.05.04 „Az nagyon jó, ha valaki nem tesz rosszat. Az viszont nagyon rossz, ha nem tesz jót. ” (Padre Alberto Hurtado)
2011.05.05 "A félelem kopogtatott az ajtón. A hit kinyitotta, és már nem volt ott semmi."(Cornelius Ryan)
2011.05.06 "Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet."(Bethlen Gábor)
2011.05.07 "Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."
2011.05.08 Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.
2011.05.09 A legszebb napok nem azok, mikor valami váratlan, szokatlan, nagy dolog történik velünk, hanem amikor apró örömök érnek sorozatban.
2011.05.10 „A szívem az súgta írjak neked, az eszem mélyen tiltakozott. A szívem keres, de az eszem tudja az igazságot. A szívem nem hallgatott az eszemre, s így a kelleténél is nagyobb fájdalom sújtja. Hibázott mikor azt kérte, hogy írjak neked!”
2011.05.11 "A valóság nem könnyű; mindennap egy újabb illúzió rombolódik le."
2011.05.12 "Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák."
2011.05.13 "Fájdalom költözött a szívébe, miközben érezte, mennyire szereti. Mély levegőt vett, és hagyta, hogy az édes elkeseredés betöltse a lelkét."
2011.05.14 Néha a legnehezebb és a leghelyesebb dolog ugyanaz.:/
2011.05.15 Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, aki miatt sírsz
2011.05.16 Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.
2011.05.17 Kérd azt, hogy ugorja a kútba,
Hogy csukott szemmel álljak ki az útra,
Kérd azt hogy feküdjek a sínekre,
S mikor jön a vonat, hangosan nevessek!
Kérj tőlem bármit, én teljesítem,
Csak azt ne kérd, hogy szívem másért égjen!
Inkább jöjjön a vonat, s hangosan nevetek,
S azt kiáltom majd: Örökké Szeretlek!
2011.05.18 ..amikor meghallom a keresztnevedet, nem az fáj, hogy nem érdekellek..hanem az, hogy nekem egyből te jutsz az eszembe..
2011.05.19 Higgy mindent, csak azt ne, hogy feledlek, feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek!
2011.05.20 "Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek, s nem ügyelnék arra, hogy te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban oly ösztönösen s gondolattalanul, mint még senkit, soha...."
2011.05.21 Felsír bennem a hozzád szóló vágy, s rólad álmodom át az éjszakát!
2011.05.22 Ha egyszer fájni fog az élet, s a szemedbe bánat könnye gyűl, ne sírj... mert a legszebb álom az mely sosem teljesül...
2011.05.23 Albert Eistein:„Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat"
2011.05.24 "Ha azt érezzük megsértett valaki, hajlamosak vagyunk kinyitni a vonatkozó fájlt, és visszaemlékezni minden más esetre, amikor megsértett, ahelyett, hogy emlékeznénk arra, hogy az illető valójában hogy érez irántunk."(Anthony Robbins)
2011.05.25 "És mi van, ha feltesszük magunknak a kérdést, és azt a választ kapjuk, amit reméltünk? Hát, ott kezdődik a boldogság."
2011.05.26 Ha romba dőlnek legszebb álmaid, Reményeid el ne hagyjanak! Ne csüggedj, mert csüggedni nem szabad! Hisz nem egyszer az összedőlt rom felett A legszebb virág fakad!
2011.05.27 " Figyeljetek, létezem! Valaki fogja már a két kezem. "
2011.03.11 „A korlátozó tényező: mindannyiunk életében van egy esemény, ami felelőssé tehető azért, hogy megálltunk a fejlődésben. Egy trauma, egy különösen fájdalmas vereség, egy szerelmi csalódás, vagy akár egy győzelem, amit nem tudtunk megfelelően feldolgozni. Ez az esemény gyávává tesz, és nem tudunk továbblépni.”/ Paulo Coelho: A Zahír /
2011.03.12 Az álom egy kívánság, melyet a szíved teremt.
2011.03.13 Csak egy napig fáj minden fájás, Huszonnégy óra s nem jön rosszabb, De ez az egy nap egyre hosszabb. Ady Endre
2011.03.14 "ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz…" (bonanza banzai)
2011.03.15 „Nem akarok tudni....mert most csak azt tudom, szeretlek...”
2011.03.16 "Varázsütésre a szívembe zártalak."
2011.03.17 A bátorság lényege nem az, hogy a szívednek nem szabad remegnie, hanem az, hogy másoknak nem szabad tudniuk a remegéséről.
2011.03.18 Az idő drága, az órák visszavonhatatlanul leperegnek és az elveszett jó alkalmak soha nem térnek vissza.
2011.03.19 Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is.Neil Gaiman
2011.03.20 Ha kell, ha nem, elérhetetlen. Mi az? Férfi. (Vavyan Fable - Pepita macska)
2011.03.21 „Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról.”(Henry Ford)
2011.03.22 "Nem tudlak gyűlölni azért, amit tettél, nem tehetsz róla,hogy észre sem vettél."
2011.03.23 Ha én valakit szeretek, akkor biztos, hogy nem fogom őt megszégyeníteni. Mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak.
2011.03.24 Semmi sem tart örökké...Egyszer mindennek vége lesz, de egy valamit sohasem fogok elfelejteni ....és az pedig a te neved!
2011.03.25 Mondd miért jó az most neked, hogy megszakad a szívem…?
2011.03.26 A legnehezebb dolog a világon: vérző szívvel belemosolyogni a feléd rohanó élet nevű vonat képébe!
2011.03.27 Senki sem pótolhatatlan. De amikor pótolni kell valakit, akkor már baj van.
2011.03.28 "ha szeretnél, nem fájna semmi sem többé" (v-tech)
2011.03.29 Lehetsz okos, lehetsz buta, lehetsz szép vagy csúnya, lehetsz gazdag vagy szegény, de sosem lehetsz elég jó annak, akiért bármit megtennél...
2011.03.30 .. És mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik: "Miért vagy olyan szomorú?" Honnan tudják? Miből látják? A szemem? A szemem hogy mondd el ennyi mindent? Hogy tanuljam meg elrejteni, ami fáj? Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam, csak az nem, aki amúgy sem lát semmit..
2011.03.31 Nincs arra szó, hogy milyen mikor, magadba bújva könnyeid iszod. Egy ember miatt csak a világon, kinek még csak pillantását is remegve várod. Nincs arra szó, hogy mit is jelenthet, mikor szíved útja, csak egy emberhez vezethet. Nem létezik más a földön, hiába bánat, hiába öröm. Nincs arra szó, hogy a szerelem miről szól, mert -e nagy érzés több mint pár szó. Szánalmas, de nevetve sírsz, kővé dermedt szívedbe csak egy nevet írsz...
2011.04.01 Eszedbe jutott már, hogy az igaz szerelem egy összeesküvés? Kapitalista összeesküvés, és hazugság, melyet a film, a sajtó és a zeneipar terjeszt, és együtt reklámozzák, pedig nem is létezik. Gondolj csak bele! Hol létezik a dalokon, könyveken és filmeken kívül? Ki mond olyat, hogy "örökké szeretni foglak"? A lényeg az, hogy mindenki szarul van, mert vagy keresi azt a nem létező valamit, vagy azt hiszi, hogy kevesebbel kell beérnie.
2011.04.02 Az ész figyelmeztet arra, hogy mit kell elkerülnünk, de a szív dönti el, hogy hogyan cselekedjünk.
2011.04.03 A szív lassú halállal hal... A remény úgy száll el, mint a falevelek... Míg egy nap, egy sem marad... Nincs remény. Semmi nem marad!/egy gésa emlékiratai/
2011.04.04 Csak egy szó, egy nyitott kéz, egy mondat kell. Egy félmosoly, biztatás, hogy ne add fel.
2011.04.05 Csók és kéj, mi a testet illeti, a léleknek csupán az ölelés kell.
2011.04.06 "Minél többet gondolkodott a dolgon, annál több kérdés merül fel benne és annál bizonytalanabbá vált mindenre a válasz!!!!"
2011.04.07 Nem azért félünk megtenni valamit, mert nehéz, hanem azért nehéz valami, mert félünk azt megtenni.
2011.04.08 Ha minden, amiben hittél, hamuvá porladt a kezedben, csak fekszel, és a plafont bámulod, megpróbálod megérteni...
2011.04.09 Eldobhatnám az életem egy álomért, ami nem fog valóra válni...
2011.04.10 A szívem hoztam el. Csinálj vele amit akarsz. Én nem tudok mást tenni és nem fáj nekem semmi, semmi, semmi... Csak a karom, mert nem öleltelek..
2011.04.11 Csalódni, csak olyan emberben lehet, akit már annyira szeretünk, hogy nem érdemli meg."
2011.04.12 Nekem Ő mindig, Neki én soha...
2011.04.13 A sötétben nem látszanak a könnyek.
2011.04.14 Legyél boldog, még akkor is, ha sírni kell.
Vigyorogj egyedül, hogyha nincs kivel.
Legyél boldog még akkor is, ha nagyon fáj,
Legyél boldog még akkor is, ha nem muszáj.
Legyél boldog még akkor is, ha meghaltál,
Örülj annak is hogy semmit nem kaptál.
2011.04.15 "Nem szeretek várakozni, és nem szeretek senkit se megváratni. (...) Wass Albert írja valahol, hogy bármit ellophatsz, azt vissza lehet adni, de ha valaki idejét lopod el, azt nem lehet jóvátenni."
2011.04.16 "Ha veszel, megtelik a kezed, Ha adsz, megtelik a szíved!
2011.04.17 A három legnehezebb dolog az életben: BÍZNI, HINNI, MEGBOCSÁJTANI.
2011.04.18 "Az igazság olykor fáj - lerombolja az ember illúzióit."
2011.04.19 Amit nem kapunk meg, azt örökké szeretjük..
2011.04.20 Egyszer majd te leszel az én helyemben… Fájni fog.
2011.04.21 Van, hogy néha csak egy ember kéne ahhoz, hogy kiszínezze a szürke hétköznapot..és van, hogy pont az az ember ezt észre sem veszi.
2011.04.22 Csak az látja a varázslatot, aki keresi.
2011.04.23 "A boldogság olyan pillangó, melyet, ha kergetünk, soha nem érhetünk utol, de ha leülünk csendben, leereszkedik hozzánk. "
2011.04.24 A férfi figyelmét egy nőre igazán csak egy másik férfi figyelme tudja felhívni.
2011.04.25 Nem lehet sokáig haragudni arra, aki megnevettet.
2011.04.26 Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál. (Madách Imre-Az ember tragédiája)
2011.04.27 El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom!
2011.04.28 Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy –
S egy talpalatnyi föld elég nekem.
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni./Madách: Az ember tragédiája:Lucifer az első szín legvégén/
2011.04.29 A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja a küzdés maga./Madách: Az ember tragédiája:Ádám az Űrben (XIII. szín)/
2011.04.30 Semmi sem képes oly magasra nőni és oly mélyre hullni, mint az ember.
2011.05.01 Megöltem a reményt! Túl sokat hazudott!
2011.05.02 A titok egy olyan halmazállapot, amely alkoholban oldódik...
2011.05.03 Néha csak akkor látunk tisztán, mikor a szemünket már elmosták a könnyek...
2011.05.04 „Az nagyon jó, ha valaki nem tesz rosszat. Az viszont nagyon rossz, ha nem tesz jót. ” (Padre Alberto Hurtado)
2011.05.05 "A félelem kopogtatott az ajtón. A hit kinyitotta, és már nem volt ott semmi."(Cornelius Ryan)
2011.05.06 "Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet."(Bethlen Gábor)
2011.05.07 "Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."
2011.05.08 Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.
2011.05.09 A legszebb napok nem azok, mikor valami váratlan, szokatlan, nagy dolog történik velünk, hanem amikor apró örömök érnek sorozatban.
2011.05.10 „A szívem az súgta írjak neked, az eszem mélyen tiltakozott. A szívem keres, de az eszem tudja az igazságot. A szívem nem hallgatott az eszemre, s így a kelleténél is nagyobb fájdalom sújtja. Hibázott mikor azt kérte, hogy írjak neked!”
2011.05.11 "A valóság nem könnyű; mindennap egy újabb illúzió rombolódik le."
2011.05.12 "Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák."
2011.05.13 "Fájdalom költözött a szívébe, miközben érezte, mennyire szereti. Mély levegőt vett, és hagyta, hogy az édes elkeseredés betöltse a lelkét."
2011.05.14 Néha a legnehezebb és a leghelyesebb dolog ugyanaz.:/
2011.05.15 Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, aki miatt sírsz
2011.05.16 Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.
2011.05.17 Kérd azt, hogy ugorja a kútba,
Hogy csukott szemmel álljak ki az útra,
Kérd azt hogy feküdjek a sínekre,
S mikor jön a vonat, hangosan nevessek!
Kérj tőlem bármit, én teljesítem,
Csak azt ne kérd, hogy szívem másért égjen!
Inkább jöjjön a vonat, s hangosan nevetek,
S azt kiáltom majd: Örökké Szeretlek!
2011.05.18 ..amikor meghallom a keresztnevedet, nem az fáj, hogy nem érdekellek..hanem az, hogy nekem egyből te jutsz az eszembe..
2011.05.19 Higgy mindent, csak azt ne, hogy feledlek, feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek!
2011.05.20 "Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek, s nem ügyelnék arra, hogy te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban oly ösztönösen s gondolattalanul, mint még senkit, soha...."
2011.05.21 Felsír bennem a hozzád szóló vágy, s rólad álmodom át az éjszakát!
2011.05.22 Ha egyszer fájni fog az élet, s a szemedbe bánat könnye gyűl, ne sírj... mert a legszebb álom az mely sosem teljesül...
2011.05.23 Albert Eistein:„Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat"
2011.05.24 "Ha azt érezzük megsértett valaki, hajlamosak vagyunk kinyitni a vonatkozó fájlt, és visszaemlékezni minden más esetre, amikor megsértett, ahelyett, hogy emlékeznénk arra, hogy az illető valójában hogy érez irántunk."(Anthony Robbins)
2011.05.25 "És mi van, ha feltesszük magunknak a kérdést, és azt a választ kapjuk, amit reméltünk? Hát, ott kezdődik a boldogság."
2011.05.26 Ha romba dőlnek legszebb álmaid, Reményeid el ne hagyjanak! Ne csüggedj, mert csüggedni nem szabad! Hisz nem egyszer az összedőlt rom felett A legszebb virág fakad!
2011.05.27 " Figyeljetek, létezem! Valaki fogja már a két kezem. "
2011. február 7., hétfő
folyt1.
2010.02.17 "Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el." / Paulo Coelho /
2010.02.18 „Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti életét.” / Charlotte Bronte /
2010.02.19 Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.
2010.02.20 Azzal, hogy szeretünk valakit a kezébe adjuk a lehetőséget, hogy fájdalmat okozzon nekünk!
2010.02.21 Furcsa, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szívedet, de te még mindig szereted azokkal az apró darabokkal
2010.02.22 „Nem abban áll egy ember valódisága, amit neked kimutat, hanem abban, amit nem tud kimutatni. Ha tehát őt meg akarod érteni, ne hallgass arra, amit mond, hanem sokkal inkább arra figyelj, amit elhallgat.”/ Khalil Gibran /
2010.02.23 „A legrégibb emberi kérdés: a miért... Ezen a kérdésen még eddig mindenfajta logika, minden filozófia és tudomány hajótörést szenvedett.” /Erich Maria Remarque /
2010.02.24 „- És ha én is kivétel vagyok?
- Nem, te nem vagy kivétel, hanem tipikus eset. Úgyhogy jól jegyezd meg a szabályt: egy pasi akkor nem hív fel, ha nem akar felhívni. (…) Ha úgy érzed, hogy a fickót teljesen hidegen hagyod, akkor jól érzed, mert úgy is van. Nincs kivétel.”
2010.02.25 "Még egy bocsánatkérésnek látszó hazugsággal sem áll elő."
2010.02.26 Azokban csalódunk mindig a legnagyobbat, akiket szeretünk, mert azt hisszük naivul, hogy ők is szeretnek minket.
2010.02.27 Segítek, hogy megérts. Képzeld el, hogy nincs bőröd. Ezért bármi, ami hozzád ér, iszonyú, kegyetlen fájdalmat okoz. Fáj még egy porszem is. Így bőr nélkül elesel, odamennek hozzád, felsegítenek, megmarkolják a bőr nélküli karodat. Ordítani tudnál. Fáj még a simogatás is, pedig csak jót akarnak. Én ilyen vagyok.
2010.02.28 Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.
2010.03.01 Délután négy óra múlt. A zeneiskola bőrfoteljainak egyikébe süppedve igyekszem elsajátítani néhány fontosabb kifejezést egy unalmas operaelemzésből: utolsó vizsgámra készülök.
Egy fiú és egy lány velem szemben élénken beszélgetnek.
Barátok.
A lány tizenhárom, a fiút egy- két évvel idősebbnek saccolom.
Kényelmesen cseverésznek a legkülönfélébb dolgokról, közben ugratják egymást. Néha egy-egy évődő, kedves szó is megüti a fülemet, ezek a szavak aztán a levegőben maradva keringenek a „gyerekek” körül. Egy korukbeli srác jön arra: ismerhetik, mert köszönnek neki.
A fiú visszaköszön, és halkan mormolva hozzáteszi:
- Milyen szép pár vagytok ti ketten!
- Hangjában nincs bosszú, vagy
sértettség, sőt a reakció sem érdekli túlzottan: választ nem várva továbbhalad.
- Hogy mi? - nevet fel a lány egy alig észrevehető szünetet követően - Ugyan! Ezt a marhaságot!
- Nahát!- vigyorodik el a fiú is- micsoda képtelen ötlet!
Kórusban kacagnak, de nem néznek egymásra.
Szomorúan figyelem őket, mert tudom, hogy ez a nevetés legalább az egyiküknek nagyon fáj. Lehet, hogy a fiúnak, lehet, hogy a lánynak, de az sem kizárt, hogy mind a kettőnek egyformán.
2010.03.02 Valami halk nesz, valami csendes roppanás...Csak a szívem hullt darabokra, semmi más...
2010.03.03 " A szívet azért rejtette el Isten, hogy ne lássa senki. mikor megszakad."
2010.03.04 Szép az élet, csak nem itt, nem most, és nem neked!
2010.03.05 "Az élet rövid,
a perc röpke,
de vigyázz,
mert egy perc alatt
egy élet mehet tönkre.”
2010.03.06 - Micimackó, ígérd meg, hogy nem fogsz engem elfelejteni.
Akkor se, ha már százéves leszek.
Micimackó gondolkodott darabig.
- Én akkor milyen öreg leszek?
- Kilencvenkilenc.
Micimackó bólintott.
- Megígérem - mondta. / A. A. Milne: Micimackó kuckója /
2010.03.07 "A szerelem csak fokozódik a visszautasítás fájdalma miatt."
2010.03.08 "A sebeket már ki tudjuk égetni, de arra a bajra, amit egy mondat okoz, még nem találtunk orvosságot."
2010.03.09 NEM BÁNAT AZ...
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a szines tavasz -
Nem bánat az.
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak, csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sirva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve
És akkor, érzed, elveszett örökre
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.
2010.02.18 „Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti életét.” / Charlotte Bronte /
2010.02.19 Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.
2010.02.20 Azzal, hogy szeretünk valakit a kezébe adjuk a lehetőséget, hogy fájdalmat okozzon nekünk!
2010.02.21 Furcsa, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szívedet, de te még mindig szereted azokkal az apró darabokkal
2010.02.22 „Nem abban áll egy ember valódisága, amit neked kimutat, hanem abban, amit nem tud kimutatni. Ha tehát őt meg akarod érteni, ne hallgass arra, amit mond, hanem sokkal inkább arra figyelj, amit elhallgat.”/ Khalil Gibran /
2010.02.23 „A legrégibb emberi kérdés: a miért... Ezen a kérdésen még eddig mindenfajta logika, minden filozófia és tudomány hajótörést szenvedett.” /Erich Maria Remarque /
2010.02.24 „- És ha én is kivétel vagyok?
- Nem, te nem vagy kivétel, hanem tipikus eset. Úgyhogy jól jegyezd meg a szabályt: egy pasi akkor nem hív fel, ha nem akar felhívni. (…) Ha úgy érzed, hogy a fickót teljesen hidegen hagyod, akkor jól érzed, mert úgy is van. Nincs kivétel.”
2010.02.25 "Még egy bocsánatkérésnek látszó hazugsággal sem áll elő."
2010.02.26 Azokban csalódunk mindig a legnagyobbat, akiket szeretünk, mert azt hisszük naivul, hogy ők is szeretnek minket.
2010.02.27 Segítek, hogy megérts. Képzeld el, hogy nincs bőröd. Ezért bármi, ami hozzád ér, iszonyú, kegyetlen fájdalmat okoz. Fáj még egy porszem is. Így bőr nélkül elesel, odamennek hozzád, felsegítenek, megmarkolják a bőr nélküli karodat. Ordítani tudnál. Fáj még a simogatás is, pedig csak jót akarnak. Én ilyen vagyok.
2010.02.28 Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.
2010.03.01 Délután négy óra múlt. A zeneiskola bőrfoteljainak egyikébe süppedve igyekszem elsajátítani néhány fontosabb kifejezést egy unalmas operaelemzésből: utolsó vizsgámra készülök.
Egy fiú és egy lány velem szemben élénken beszélgetnek.
Barátok.
A lány tizenhárom, a fiút egy- két évvel idősebbnek saccolom.
Kényelmesen cseverésznek a legkülönfélébb dolgokról, közben ugratják egymást. Néha egy-egy évődő, kedves szó is megüti a fülemet, ezek a szavak aztán a levegőben maradva keringenek a „gyerekek” körül. Egy korukbeli srác jön arra: ismerhetik, mert köszönnek neki.
A fiú visszaköszön, és halkan mormolva hozzáteszi:
- Milyen szép pár vagytok ti ketten!
- Hangjában nincs bosszú, vagy
sértettség, sőt a reakció sem érdekli túlzottan: választ nem várva továbbhalad.
- Hogy mi? - nevet fel a lány egy alig észrevehető szünetet követően - Ugyan! Ezt a marhaságot!
- Nahát!- vigyorodik el a fiú is- micsoda képtelen ötlet!
Kórusban kacagnak, de nem néznek egymásra.
Szomorúan figyelem őket, mert tudom, hogy ez a nevetés legalább az egyiküknek nagyon fáj. Lehet, hogy a fiúnak, lehet, hogy a lánynak, de az sem kizárt, hogy mind a kettőnek egyformán.
2010.03.02 Valami halk nesz, valami csendes roppanás...Csak a szívem hullt darabokra, semmi más...
2010.03.03 " A szívet azért rejtette el Isten, hogy ne lássa senki. mikor megszakad."
2010.03.04 Szép az élet, csak nem itt, nem most, és nem neked!
2010.03.05 "Az élet rövid,
a perc röpke,
de vigyázz,
mert egy perc alatt
egy élet mehet tönkre.”
2010.03.06 - Micimackó, ígérd meg, hogy nem fogsz engem elfelejteni.
Akkor se, ha már százéves leszek.
Micimackó gondolkodott darabig.
- Én akkor milyen öreg leszek?
- Kilencvenkilenc.
Micimackó bólintott.
- Megígérem - mondta. / A. A. Milne: Micimackó kuckója /
2010.03.07 "A szerelem csak fokozódik a visszautasítás fájdalma miatt."
2010.03.08 "A sebeket már ki tudjuk égetni, de arra a bajra, amit egy mondat okoz, még nem találtunk orvosságot."
2010.03.09 NEM BÁNAT AZ...
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a szines tavasz -
Nem bánat az.
De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak, csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sirva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve
És akkor, érzed, elveszett örökre
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.
2011. február 2., szerda
CSAK NEKI tőlem, 365+1 idézet....szívből,szeretettel
„Mért mindig azokban látjuk meg a szépet és a jót
kik számára láthatatlanok vagyunk?”
-egy láthatatlan lány-
Idézetek Rólad, Hozzád, Neked, tőlem…. a reményről, a fájdalomról a vágyakozásról, a szeretetről és a gyűlöletről, egyszóval az ÉLET-ről.
Szívem el nem múló szeretetével ajánlom Neked.
A.
Idézet „365+1” napra
2010.02.03
Nézz fel éjjel a csillagokra.
Látod, rád nevetnek ragyogva.
Apró fények, régi álmok,
Boldog Névnapot Kívánok!
2010.02.04
"Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok."
2010.02.05
tollas kis jószág a `remény`
Lelkünk ágára ül,
Fújja szövegtelen dalát,
És sohasem némul el.
2010.02.06
Honnan vetted azt, hogy a szivárvány boldog? Attól, hogy színes, lehet az ő szívében van a legnagyobb bánat...
2010.02.07
"Ott voltam, majdnem egy karnyújtásnyira, és mégis ezer mérföldre tőle." /Maggie Stiefvater /
2010.02.08
" holnap új nap virrad…" (Scarlett O'Hara)
2010.02.09
„Nem nyílik korlátlan lehetőségünk arra, hogy megkapjuk amit akarunk. És nincs annál rosszabb, mint kihagyni valamit, ami megváltoztatná az életünket.” / Grace klinika /
2010.02.10
"Az álom olyan valóság, amire csak te emlékszel."
2010.02.11
"Csalódás: tudod, hogy irgalmatlanul csalódni fogsz valakiben. Mégis hagyod odáig fajulni a helyzetet, hogy tényleg csalódhass egy feneketlent." / Vavyan Fable /
2010.02.12
Ma még mosoly, holnap könnyek.
Ma még nehéz holnap könnyebb.
Nézz az égre, a legszebb fényre,
Láss egy álmot, harcolj érte!
Láttam egy álmot harcoltam érte,
elhagyott az erőm, feladom, VÉGE!...
2010.02.13
A könny és a szeretet édestestvér...nem boldogság az,
mi egy könnyet sem ér...ki soha nem sírt,az nem is szeretett...
mert a könny és a szeretet egy napon született!
2010.02.14
Összetört szív oson az éjben, csalódottan bandukol egy szikla szélen, óvatlan pillanatban megcsúszik a lába és elnyeli őt a sötétség szája.
2010.02.15
Senki nem érti, hogy nem kell más. Nem kell. Nem, nem, nem." Tisza Kata: Magyar Pszicho
2010.02.16
Vicces, ahogy a szia mindig egy viszlát-tal végződik.
Vicces, ahogy a szép emlékek könnyre fakasztanak.
Vicces, hogy az „örökké” valahogy mindig elmúlik…
Vicces, hogy mennyit veszítesz, ha megfeledkezel a múltadról.
Vicces, ahogy a barátaid magadra hagynak, mikor szomorú vagy.
Vicces, hogy mikor szükséged lenne valakire, sosem találsz senkit.
Vicces, ahogy az emberek változnak, és azt érzik, hogy sokkal jobbak lettek.
Vicces, hogy mennyi hazugság lehet egyetlen szerelmes levélben.
Vicces, ahogy az emberek megbocsátanak, annak ellenére, hogy sosem felejtenek.
Vicces, ahogy egyetlen éjjel rengeteg megbánást foglalhat magába.
Vicces, ahogy az élet ilyen ironikussá válik,
De a legviccesebb, hogy mindebből, számomra SEMMI sem vicces.
folyt. köv.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)