folyt1.

2010.02.17 "Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el." / Paulo Coelho /
2010.02.18 „Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti életét.” / Charlotte Bronte /
2010.02.19 Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.
2010.02.20 Azzal, hogy szeretünk valakit a kezébe adjuk a lehetőséget, hogy fájdalmat okozzon nekünk!
2010.02.21 Furcsa, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szívedet, de te még mindig szereted azokkal az apró darabokkal
2010.02.22 „Nem abban áll egy ember valódisága, amit neked kimutat, hanem abban, amit nem tud kimutatni. Ha tehát őt meg akarod érteni, ne hallgass arra, amit mond, hanem sokkal inkább arra figyelj, amit elhallgat.”/ Khalil Gibran /
2010.02.23 „A legrégibb emberi kérdés: a miért... Ezen a kérdésen még eddig mindenfajta logika, minden filozófia és tudomány hajótörést szenvedett.” /Erich Maria Remarque /
2010.02.24 „- És ha én is kivétel vagyok?
- Nem, te nem vagy kivétel, hanem tipikus eset. Úgyhogy jól jegyezd meg a szabályt: egy pasi akkor nem hív fel, ha nem akar felhívni. (…) Ha úgy érzed, hogy a fickót teljesen hidegen hagyod, akkor jól érzed, mert úgy is van. Nincs kivétel.”
2010.02.25 "Még egy bocsánatkérésnek látszó hazugsággal sem áll elő."
2010.02.26 Azokban csalódunk mindig a legnagyobbat, akiket szeretünk, mert azt hisszük naivul, hogy ők is szeretnek minket.
2010.02.27 Segítek, hogy megérts. Képzeld el, hogy nincs bőröd. Ezért bármi, ami hozzád ér, iszonyú, kegyetlen fájdalmat okoz. Fáj még egy porszem is. Így bőr nélkül elesel, odamennek hozzád, felsegítenek, megmarkolják a bőr nélküli karodat. Ordítani tudnál. Fáj még a simogatás is, pedig csak jót akarnak. Én ilyen vagyok.
2010.02.28 Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.
2010.03.01 Délután négy óra múlt. A zeneiskola bőrfoteljainak egyikébe süppedve igyekszem elsajátítani néhány fontosabb kifejezést egy unalmas operaelemzésből: utolsó vizsgámra készülök.
Egy fiú és egy lány velem szemben élénken beszélgetnek.
Barátok.
A lány tizenhárom, a fiút egy- két évvel idősebbnek saccolom.
Kényelmesen cseverésznek a legkülönfélébb dolgokról, közben ugratják egymást. Néha egy-egy évődő, kedves szó is megüti a fülemet, ezek a szavak aztán a levegőben maradva keringenek a „gyerekek” körül. Egy korukbeli srác jön arra: ismerhetik, mert köszönnek neki.
A fiú visszaköszön, és halkan mormolva hozzáteszi:
- Milyen szép pár vagytok ti ketten!
- Hangjában nincs bosszú, vagy
sértettség, sőt a reakció sem érdekli túlzottan: választ nem várva továbbhalad.
- Hogy mi? - nevet fel a lány egy alig észrevehető szünetet követően - Ugyan! Ezt a marhaságot!
- Nahát!- vigyorodik el a fiú is- micsoda képtelen ötlet!
Kórusban kacagnak, de nem néznek egymásra.
Szomorúan figyelem őket, mert tudom, hogy ez a nevetés legalább az egyiküknek nagyon fáj. Lehet, hogy a fiúnak, lehet, hogy a lánynak, de az sem kizárt, hogy mind a kettőnek egyformán.
2010.03.02 Valami halk nesz, valami csendes roppanás...Csak a szívem hullt darabokra, semmi más...
2010.03.03 " A szívet azért rejtette el Isten, hogy ne lássa senki. mikor megszakad."
2010.03.04 Szép az élet, csak nem itt, nem most, és nem neked!
2010.03.05 "Az élet rövid,
a perc röpke,
de vigyázz,
mert egy perc alatt
egy élet mehet tönkre.”
2010.03.06 - Micimackó, ígérd meg, hogy nem fogsz engem elfelejteni.
Akkor se, ha már százéves leszek.
Micimackó gondolkodott darabig.
- Én akkor milyen öreg leszek?
- Kilencvenkilenc.
Micimackó bólintott.
- Megígérem - mondta. / A. A. Milne: Micimackó kuckója /
2010.03.07 "A szerelem csak fokozódik a visszautasítás fájdalma miatt."
2010.03.08 "A sebeket már ki tudjuk égetni, de arra a bajra, amit egy mondat okoz, még nem találtunk orvosságot."
2010.03.09 NEM BÁNAT AZ...

Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kísér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a szines tavasz -
Nem bánat az.

De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak, csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sirva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve
És akkor, érzed, elveszett örökre
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.