Tegnap

Nehezen indult és azt hittem, hogy így is marad., de aztán "segített", vagyis addig mondogatta, hogy most beszéljek ami nyomja a lelkemet, hogy végül sikerült belekezdenem.

A febr. 24-i találkozót még nem hevertem ki teljesen, mivel állítása szerint azért mondta, hogy induljunk, mert nem beszélgettünk semmiről.... hát igen, én is Rá vártam, Ő meg rám...

Azt mondta, hogy amiket ígért azt Ő komolyan gondolta, mikor ígérte, csak aztán nem tudja megtenni mikor sort kéne keríteni rá.
De szokott rám gondolni, és gondiolatban már lassúzott is velem...
Ahogy tovább "boncolgattuk" a témát, kiderült, hogy Ő saját magától fél, vagyis attól, hogy bármit tesz nem tudja előre, hogy nekem, hogy fog esni, és Ő nem akar fájdalmat okozni, ezért inkább nem tesz semmit.

Az együttérzés hiányát is felhoztam Neki, de megnyugtatott, hogy Ő attól, hogy nem ölelget, meg nem fogja a kezem ettől még együtt érez velem. A betegségemmel kapcsolatban is így volt, és Ő nem akarja, hogy miatta legyek beteg.

Szembesítettem azzal, hogy Ő azt mondta annak idején, hogy nem csak a fizikai vonzalomról van szó, de aztán csak az ellenkezőjét mutatta... Azt mondta erre, ha nem lennének érzései nem is lenne képes együtt lenni velem...szóval nem csak a testi vágy van benne(szerencsére)

Azt, hogy nem tudok tovább lépni az érzéseimen nem értette igazán, bár aztán kérte, hogy mondjam ki, hátha jobb lesz utána...erre azért még nem voltam képes.... pedig szívesen mondtam volna neki, hogy: szeretem!

Aztán már a buszhoz kísért el, mikor előtört a rossz érzés belőlem, hogy néha úgy érzem: nem tudok(és nem is akarok) tovább menni, elpityeredtem.... ekkor megálltunk és én Hozzá bújtam, átöleltük egymást, és Ő símogatta a hátam. Nagyon magam alatt voltam, de megnyugtató volt a közelsége és a símogatása. Most először éreztem, hogy igazi érzéseket ad...
És erőt is adott a folytatáshoz. Csodálatos volt így lenni Vele!

És most mosolygok, bár miután elváltak útjaink, újra sírtam, de ezekmár csak örömkönnyek voltak, és az érzésé, hogy szeretem.

Most megint olyan, mint szokott és asszem nem lesz soha más a hétköznapokban, de legalább kaptam igazi érzéseket Tőle!

És a dal is, amit az előző bejegyzéshez raktam, az is csodálatos!

Hát így történt a tegnapi nap, amikor nem történt meg a tartozása teljesítése( a lassúzás), hanem valami sokkal jobbat, és fontosabbat kaptam Tőle: érzéseket.