Most jó. Nem akarom elkiabálni, de sokat változott, meg a kapcsolatunk is. Persze csak a barátságra és a munkakapcsolatra korlátozódik most, de asszem ennél nem is várhatok többet. Nem az Ő hibája ez, csak a helyzet adta ezt.
Néha persze fáj, hogy az érzéseim nem múlnak, és hogy Ő nem úgy érez irántam, és ilyenkor fel akarom hívni és elmondani neki, hogy nagyon fáj, de nem tehetem. Úgyse tudna segíteni rajtam, legalább is, ahogy én szeretném úgy nem.
A kérdéseket végül nem tettem fel neki... de szembesítettem azzal, hogy következetlen. Kiderült, hogy a lassúzást sem képes teljesíteni... ez esett a legrosszabbúl, mert akkor úgy látszik hónapokig hülyített! Szerencsére a végén már belátta, hogy nem kellett volna megígérnie. Annyit ígért, hogy próbál következetesebb lenni....
Amit kértem Tőle, hogy nem kell, hogy szeressen, csak néha megfoghassam a kezét és átölelhessem...ezeket nem ígérte, hogy így lehet...és képes lesz teljesíteni(okulva a lassúzás megígéréséből)
Remélem tanult ezekből.... és megfontoltabb lesz! nem akarok csalódni benne...bár tudom, hogy úgyis fogok még, legalább is, míg így érzek...biztosan.
A dal, amelyről eszébe jutottam, csak azért volt mert gondolta az idézeteim közé jól illene.... hát eléggé összezavart vele, de legalább már ezt is tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése