Na nem most, hanem régen. Akkor amikor elküldtem Neki az első sms-t.
Hogy mért? Mert azóta tudja, hogy nem közönbös a számomra. És ez mindent megbonyolít.
Nem képes rendezni a tartozását.... azt mondta, hogy ijesztő vagyok.... pedig sose tettem olyat, és sose éltem vissza egy helyzettel sem, szerintem.
Talán néha akaratosabb voltam a kelleténél.... de sose mondta! Most pedig úgy néz ki, hogy hónapokig hitegetett, azt mikor komolyra fordultak a dolgok... megfutamodik.
Nem értem, mért nem képes rá....
pedig annyira vártam a lehetőséget hónapokon keresztül....aztán egyszer csak kinyögi ezt... addig mért nem volt képes mondani ezt????? mért volt jó hülyét csinálni belőlem?????????
annyira rossz ez! és annyira fáj, hogy nem képes rá. És már én se tudom mért nem... először azt mondta, hogy nem tudja mi mit vált ki belőlem, és nem akarja, hogy rosszabb legyen nekem.... de mondtam, ettől nem lenne rosszabb, és ha csak ez tartja vissza ne aggódjon! de most mikor újra rákérdeztem, és megkérdeztem, hogy ijesztő vagyok tán, azért, azt mondta, hogy az vagyok. Szép. Elijesztem azt az embert, akit a legjobban szeretek.
Hiába mondta reggell, hogy úgy van dolgokkal, hogy inkább tegye meg, és utána bánja meg, mintsem, hogy nem tette meg, és ezt bánja meg. Erre délután szerinte kiforgattam a szavait, mert ő általánosságban mondta, és erre Pont nem vonatkozik.
Kiábrándító!
és kilátástalan minden. Annyira szerettem volna ezt a táncot.... de Ő nem képes rá.... utoljára még azt mondta, hogy: " a remény hal meg utoljára"
én meg: "az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remény melyekben csalódott".
ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése