A mai nap végkép eldöntötte a dolgok további menetét. Mivel esze ágában sem volt érdeklődni felőlem, hogy hogy vagyok, úgy vagyok vele én nem fogom az társaságát keresni. Minek? Hisz látott ma, és ha nagyon tudni akarta volna mi van velem, megkereshetett volna, vagy írhatott volna, esetleg fel is hívhatott volna. A betegszabadságom alatt sem érdeklődött felőlem.... szóval ennyi. Ez nagyon szarul esett, de már látom, hogy milyen...és nem homályosítja el a szememet a "rózsaszín köd".
Remélem így is marad már. Nem érdemli meg, hogy foglalkozzak Vele, bár a szívnek nehéz ezt megmagyarázni.....
így is szeretem, de tudom, már, hogy nem érdemli meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése