Egy kis kitérő

Amiről most fogok írni, nem kapcsolódik a történethez, szóval nem kitalált, hanem a valós életben megtörtént dolgok.
Szóval már ez a hét is úgy kezdődött, hogy nagyon magam alatt voltam. Egyre csak nyomasztottak a meg nem válaszolt kérdések, és biztosra vettem, hogy Ő semmibe vesz az érzéseimmel együtt. Csütörtökön és pénteken már annyira magam alatt voltam, hogy napközben többször is elsírtam magam miatta, és a tehetetlenség miatt. Konkrétabban: május óta vártam egy ígért választ a levelemre, múlt héten írtam utolsó próba képp még neki, hogy tudja mért vagyok így magam alatt. Erre sem reagált.
Végső elkeseredésemben kértem az egyik hozzám közel álló kollágám, hogy beszéljen vele. Ő kapott válaszokat, csak nem értem a magyarázatait: szerinte abba maradtunk, hogy majd egyszer visszatérünk a témára, vagyis a levelemre, amit májusban írtam neki... szerintem, ő ígérte, hogy válaszol rá, én meg akkor azt mondtam, hogy oké, de nem azért hívtam akkor fel, csak azt akartam tudni, hogy megtalálta e egyáltalán a levelemet. Aztán szerinte azért nem beszélünk és kerüljük egymást, hogy ne bolygassuk a régi sebeket... én erről nem tudok, hogy lett volna szó ilyenről, ugyanis én magam döntöttem úgy júniusban, hogy nem fogok beszélni vele, és elhatárolom magam tőle, mert nem akartam több fájdalmat, és mert nem tartotta be az ígéretét.
Szóval teljesen ellentétes dolgokat mondott a kollégámnak, és nem értem mért. Mivel a múlt heti levelemben leírtam, hogy mért nem beszélek VELE. Szóval tudhatta, hogy mit miért teszek és mire várok....de akkor mért mondott a kollégémnak mást, mivel azzal is tisztában lehetett, hogy ő továbbmondja nekem...
ennyi. annyiból örülök, hogy legalább neki válaszolt, az viszont kétségbe ejt amiket mondott...
most vagy nagyon félre értettük egymást, vagy hülyét akar belőlem csinálni.
remélem, hogy csak az elsőről van szó, de akkor sincs mentsége arra, hogy miután elolvasta a levelem, nem szólt volna, hogy Ő szerinte másban állapodtunk meg, és nincs jogom számonkérni tőle, pl. hogy mért nem válaszolt.

Összefoglalva:
1.kicsit megnyugtatott, hogy beszélt erről a dolgokról a kollégámmal
2.nem értem, akkor a múlt heti levelemre mért nem reagált semmit
3. úgy érzeém, csak menteni akarta magát a kollámnak adott válaszával
4. de mért gondolta azt, hogy ezzel le van tudva a dolog? hisz tudhatja, hogy a kollégám úgyis elmondja nekem, és akkor kiderül, hogy valaki valótlan dolgokat állít, de ha nem is ez van, akkor minimum az derül ki, hogy félreértettük egymást(amit a neki írt múltheti levelemből már sejthetett volna)

100 szónak is 1 vége: cseberből vederbe kerültem...


EGYÉBKÉNT MEG NEM IS OLYAN FÜGGETLEN A TÉMA A SZTORIMTÓL, MERT AKIRŐL SZÓL AZ AZ EGYIK FŐHŐSÖM (bLAISE)